Visszatérve a Rzeczpospolita lehetséges összetételéhez: az egyik koncepció a már említett szuperállam. Bár elképzelhetőnek tartom, hogy az orosz befolyástól rettegő Románia feladja szuverenitása nagy részét egy regionális vezető szerepért, azt valahogy nem látom, amint az Európai Unió vezető gazdasági, ha nem is katonai nagyhatalmai, a Berlin-Párizs tengely szó és hang nélkül beveszi harmadiknak maga mellé az új országot.
Mondjuk végleg a szőnyeg alá söpörve az 59 milliós Olaszország és a 47 milliós Spanyolország évtizedes hasonló kéréseit.
Bár, amennyire az EU elvesztette az önállóságát, lehet, hogy amerikai nyomásra még erre is képesek.
A másik változatban megvalósul a Három tenger kezdeményezés (Three Seas Initiative), amely, micsoda meglepetés, nagyjából az intermarium országait tartalmazná, nyilván modern változatban. Plusz Ausztria és Bulgária. Mínusz Szerbia, Horvátország ellenkezése és oroszbarátságuk miatt. Hogy Bosznia-Hercegovina, és Észak-Makedónia miért maradt ki, nos arról nincs ötletem. Természetesen ez is lengyel vezetés alatt és amerikai támogatással jönne létre. Hogy ez a több mint százmilliós massza, amely az EU tagállamainak közel felét tartalmazná, miért fogadná el a lakosság valamivel több mint egyharmadát adó lengyel vezetést, nos arról még nem olvastam. Nem állítom, hogy nincs észszerű levezetése, csak én még nem olvastam róla. Abba meg már ne is menjünk bele, hogy ennek az államalakulatnak mi lenne a hivatalos nyelve. Talán az angol.
Az a benyomásom, hogy a lengyel elit egy része úgy érzi, hogy eljött a történelmi idejük, és most revansot vehetnek mindenért és mindenkin. Ideértve Németországot és Oroszországot. Nem állítom, hogy a német politikai vezetés Kohl után túl acélos lenne. Sőt, egyenesen gyenge és határozatlan. De az még a jelenleg Németországban élő kb. 60-65 millió németnek is szúrná a szemét, ha kinyilvánítottan ellene és befolyása megtörésére jönne létre a szomszédjukban egy új államalakulat.