„Oroszország jelenlegi geopolitikai aggodalmát XII. Károly, Napóleon és Hitler inváziójának emlékei táplálják. Az amerikai csapatok ott voltak a szövetséges inváziós erők között, amelyek sikertelenül avatkoztak be az első világháború utáni orosz polgárháborúban. Oroszország a NATO bővítését és a határain való jelenlétét közvetlen fenyegetésnek tekinti. Az Egyesült Államok és a NATO csak óvatos ellenállást lát ebben a magatartásban.
»A diplomáciában meg kell próbálnunk stratégiai empátiával látni és meg kell próbálnunk megérteni ellenfeleinket. Ez nem gyengeség, ez a bölcsesség jele.«
Elutasítjuk azt az elképzelést, hogy a békére törekvő diplomatáknak oldalt kell választaniuk, ebben az esetben Oroszországot vagy Ukrajnát. Mi a diplomácia mellett a józanság oldalát választjuk. Az emberségét. A békét. Úgy véljük, Biden elnök ígérete, hogy addig támogatja Ukrajnát, ameddig csak szükséges, engedélyt ad arra, hogy rosszul meghatározott és végső soron elérhetetlen célokat kövessenek. Ez ugyanolyan katasztrófálisnak bizonyulhat, mint Putyin elnök tavalyi döntése a bűnös invázió és megszállás elindításáról.
»Nem támogathatjuk, és nem is fogjuk támogatni azt a stratégiát, hogy az utolsó ukránig harcoljunk Oroszország ellen.«
A diplomácia, különösen az azonnali tűzszünet és a kizáró vagy tiltó előfeltételek nélküli tárgyalások melletti értelmes és őszinte elkötelezettséget támogatjuk. A szándékos provokációk juttattak bennünket az orosz-ukrán háborúig. Ugyanígy a szándékos diplomácia is véget vethet neki.”
Nyitókép illusztráció. Fotó:
***