Nagy Bandó András páros lábbal szállt bele a népszerű fideszes énekesbe

„Felhévizy Félix leutazott a hosszú hétvégére a Balatonhoz. Egyrészt le kellett már nyírni a füvet is, másrészt pedig ilyen szép időben nagyszerű dolog a vízpart közelében lenni, grillezni a kertben és egy kicsit borozgatni a teraszon. De az ilyen hétvégi kiruccanás Félixnél nem csak abból áll, hogy pihenget. Ilyenkor is folyamatosan böngészi a netet, hátha talál egy érdekes témát, vagy egy olyan baloldali megszólalást, ami annyira felbőszíti, hogy klaviatúrát ragad miatta.

Ezúttal az utóbbi történt. Egy otromba, személyeskedő, pitiáner megszólalásra lett figyelmes, méghozzá Nagy Bandó Andrástól, aki újabban a Magyar Hangban osztja az észt. A hírlapíró az utóbbi időben már nem is követte a balos médiában a különböző haknijait, ahol rendre nagyon csúnyán beleszállt a kormányba, sokszor visszataszító, személyeskedő stílusban. Pont azért, mert már nagyon sok volt, amit csinált. Elvetette azt a bizonyos sulykot. 

Legutóbb talán a választások után olvasott tőle egy olyan szöveget, ahol éppen azon siránkozott, hogy amíg ilyen széttöredezett, több pártból álló a baloldali ellenzék, addig gyakorlatilag nincs esélyük legyőzni a kormánypártokat. A következőket írta:

»Mit tegyen az a közel kétmillió magyar ember, aki a változásra voksolt, és ehelyett megkapta az immár örökösnek látszó változatlanságot? […] Esetünkben az ellenfél állva hagyta őket. Hogy kiket? A sokféléket. Mert hiába fogták meg és emelték magasba egymás kezét, más-más gittet rágtak. Ők is és híveik is. […]«

Most éppen a Kultúrtáj című internetes műsorukban mutatta ki a foga fehérjét és rúgott bele egy jókorát Nagy Feróba. De igazán a kiégett humoristából lett baloldali megmondóember a saját frusztrációját vetítette most is ki:

»A Kossuth-díj egy olyan emberi érték volt valaha, amit zenészként először Kodály Zoltán kapott meg, utoljára meg Nagy Feró. Hát a kettő között azért jelentős különbség van. Nem aláértékelem, amit ő csinál, mindig egy másik mérlegre kell pakolni. […] Nem hiszem, hogy Kis Grofóval kellene a Karmelita kolostor teraszán fotózkodnia Orbán Viktornak. Az érték legyen a döntő, és ne az, hogy ki a fontos számomra azért, mert népszerűsít engem. […] A helyezkedésük, az idomulásuk, a műkereszténységük az, ami nagyon zavar.«

Előkerült itt minden ebben a kis idézetben, amit a baloldali liberális oldalon mantraként ismételgetnek: azok kapják az elismerést, aki Orbán Viktorral jóban vannak, Nagy Feró is biztos csak ezért kapott Kossuth-díjat, mert fideszes, műkeresztény, mint állandó kulcskifejezés, na és természetesen a Kis Grófo is milyen ciki. Az utóbbi hetekben számos alkalommal előjött a baloldal felháborító kettős mércéje, egész egyszerűen nem tudják elviselni, ha valaki olyan művésztársuk lesz sikeres és urambocsá államilag is elismert művész, aki történetesen nem ért egyet a liberális elit véleményével. Ilyenkor a féltékenység és az irigység egyszerre ütközik ki rajtuk, ez történt most is Nagy Bandó Andrással.

Természetesen az író, humorista a közeghez idomulva elmondta jóemberkedve, hogy neki a jobboldalon is vannak barátai és a baloldalon is, de a középen állás a legjobb dolog. Pont, ahogy a neki publicitást adó orgánum is vallja magáról, bár én inkább, ha már szóba került a műkeresztény kifejezés, én sokkal inkább a műjobboldali jelzőt használnám rájuk. Nincsen annál szánalmasabb jelenség, amikor egy egykor tehetséges ember nem érzi azt, hogy mikor elég, mikor kell abbahagyni a szereplést. Az pedig, mindennek az alja, hogy Kossuth-díjas művészt kérdőjelez, bírál, aláz meg. Szóval Nagy Bandó Bandi ezúttal, immár sokadjára csúnyán leszerepelt – gondolta magában Felhévizy és kiült a teraszra egy pohár hideg rosé fröccsel, boldogan hallgatta tovább a madarak megnyugtató énekét.”

Nyitókép: MTVA/Zih Zsolt