A Budaházy-kegyelem margójára

„A legfontosabb talán annak rögzítése, hogy a kegyelem nem felmentés. Felmentő ítéletet a bíróság hozhat, ha az elé tárt bizonyítékok alapján úgy ítéli meg, hogy a vádlott nem bűnös vagy bűnössége nem egyértelműen alátámasztható. Ebben az ügyben erről szó sem volt, a bíróság bűnösnek mondta ki őket, és – legutoljára – hatéves szabadságvesztést szabott ki a fő vádlottra. A bűnösségen a végrehajtási kegyelem nem változtat, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy Budaházy György és a többiek méltó és megérdemelt büntetést kaptak tetteikért. A tények ismeretében ezt kár is lenne vitatni. A kegyelem tehát nem felmentés és nem megbocsátás: a kegyelem a méltányosság gyakorlása a bűnös számára.

Azt is fontos kiemelni, hogy az érintettek által benyújtott kegyelmi kérelem jelentős részét a köztársasági elnök elutasította. Továbbra is él Budaházyék közügyektől eltiltása, tehát például még évekig nem indulhatnak semmilyen választáson. Emellett – és ez is igen fontos –

azaz röviden fogalmazva mindannyian továbbra is priuszosak maradnak. Ebből következően nem kapnak „tiszta” erkölcsi bizonyítványt, így pedig számos állást sem tudnak betölteni. A kegyelmi kérvény egyetlen elfogadott része a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozott: eszerint az érintettek fegyházbüntetésének végrehajtását felfüggesztette a köztársasági elnök, így ők szabadlábra kerültek. Ez azonban nem jelent végleges menekvést nekik. 

Ha a következő öt évben bármilyen olyan bűncselekményt elkövetnek, amely miatt a bíróság szabadságvesztést szab ki rájuk, akkor nemcsak az új büntetést kell letölteniük, hanem a most felfüggesztett büntetés hátralevő részét is.”

Nyitókép: Polgári Mulató Facebook-oldala