Újra van ereje Közép-Európának

„Kár lenne tagadni, hogy a Visegrádi Négyek országai és tágabb értelemben véve a közép-európai államok közé éket vert az orosz-ukrán háború és az ahhoz való hozzáállás. Lengyel barátaink történelmi tapasztalatból kifolyólag az ukrán fegyverszállítások leghangosabb támogatóivá váltak. Persze benne van ebben az európai középhatalmi ambíció és a jövőben ebből esetlegesen megszerezhető előnyök sora is, de tény, hogy Varsó és a sokkal mérsékeltebb, békepárti politikát hangoztató Budapest között törésvonalak keletkeztek az elmúlt bő egy évben. Persze ezek nem mindig akkorák, mint amekkorának a nyugati sajtó láttatni szeretné, de valóban léteznek, vagy szerencsére egyre inkább csak léteztek.

A két országot ugyanis sokkal több köti össze, mint ami elválasztja. A történelmi összefonódásokon túl a jelenben is ott vannak a legfontosabb kapcsok, mint a kereszténység, a család és a nemzet védelme, amely végső soron minden mást felül kell, hogy írjon. Az együttműködés és a közös érdek képviselete pedig most újra megmutatkozott nemcsak Varsó és Budapest között, hanem közép-európai szinten is.

A feleket pedig érdekes módon az Európai Unióba beáramló nagy mennyiségű ukrán gabona ügye hozta össze. Ez ugyanis Lengyelországtól Szlovákián és Magyarországon át Romániáig és Bulgáriáig ugyanaz a probléma. A silány minőségű, de olcsón előállított ukrán gabona ugyanis – ahelyett, hogy megérkezett volna rendeltetési helyére, a harmadik világ országaiba – ezen államok raktáraiban maradt. A dolog érthető, hiszen korábban Ukrajnából tengeren vitték ki a gabonát, de mivel ez nem, vagy csak részben volt lehetséges, közúton, az említett EU tagállamokon keresztül lehetett szállítani – jóval drágábban.

Annyiért, amennyit Afrikában már nem tudtak kifizetni, így a gabona itt maradt, mert itt még mindig el lehetett adni – olcsóbban, mint az Uniós gabonát, de így is sokat keresve rajta. Csakhogy a különféle termelési előírásoknak megfelelni kénytelen Uniós gazda az ukrán árnál jóval drágábban tudná csak eladni a portékáját úgy, hogy haszna is legyen rajta. A magyar gabonatermesztők pedig már odáig jutottak, hogy lassan elégetni is jobban megérte nekik, mint önköltségi ár alatt odaadni az árut. Az érintett országok persze kértek segítséget Brüsszelből, ahol a fülük botját sem mozdították az egyébként a vámok eltörlésével a problémát okozó eurokraták. És ekkor a tagállamok elkezdték a saját útjukat járni a közös érdekeik mentén. Először Lengyelország, majd Magyarország, végül Szlovákia és Bulgária is megtiltotta az ukrán gabona importját. Ezek után pedig már Brüsszel sem maradhatott tétlen és ígéretet tett arra, hogy rendezi a helyzetet. A közép-európaiak tehát célt értek. Közösen.”

Nyitókép: Getty Images