Miért nincs törekvés a nemzetközi konfliktusok tárgyalásos rendezésére?

„Miért nincs törekvés a nemzetközi konfliktusok tárgyalásos rendezésére? Samuel Huntington írta évekkel ezelőtt, hogy a hidegháború után nem volt egyetlen olyan »hatalmas, általánosan elismert fenyegetés«, amely a világgazdaságban a technológia-ellenőrzést egyszerű, mindenki számára jól kommunikálható korlátozó eszközökkel lehetővé tette volna. Ez a Nyugat gazdasági háttérbeszorulása miatt lett egyre inkább kulcskérdés, hiszen korábban a fejlesztések, az új technológiák szinte kizárólag innen származtak, innen diktálták a világgazdaság ütemét, ám ez a trend fokozatosan megváltozott. Egyre több lett a kihívó.

Mostanra lett ilyen világpolitikai konfliktus, amely érdekektté teszi a világhatalmi pozícióját féltő katonai szövetségesünket a háború fenntartásában, és a világpolitikában a feszültség fokozásában. Az oroszok indította Ukrajna elleni agresszió jó alkalmat teremtett ugyanis az USA számára a gazdasági folyamatokba való nyílt beavatkozásra, a kártyák újrakeverésére.

Vannak egyre szaporodó számmal erőteljes szankciók Oroszország és Kína irányába is, amelyek késleltethetik a gazdasági-hatalmi átrendeződést a világban. Ideig-óráig legalábbis és egy véres, távolban, más népek által vívott fegyveres konfliktus, sokak elszegényedése és kevesek brutális meggazdagodása mellett. És nem morális okokból, hanem pőre gazdasági-hatalmi megfontolások miatt szálka a köröm alatt a magyar, békét szorgalmazó álláspont.”

Nyitókép: MTI/EPA/Carloine Brehman/MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Alekszej Majsov