A helytartóról

„Ugyanakkor úgy gondolom, ha Önöknek fontos – miként nagykövet úr említette – a más beállítottságú emberekkel beszélgetni, párbeszédet folytatni, akkor sok dolga lesz Önnek. Tudniillik ilyen emberek elég sokan vannak. Akik bizony nem az Önök nézetét vallják. Sem a háborúról, sem egy ország önállóságáról, sem pedig a választások tisztaságáról, legyen az magyar vagy éppen amerikai választás. Persze ettől mi még jól elvagyunk ezen a kis Magyarországon, melyet Önök fúrton-fúrt meg akarnak változtatni, igyekeznek véleményünket negligálni, s szomszédjainkkal összeütköztetni bennünket. Magyarán világuralmi szerepükkel visszaélve – miközben folyton a demokráciáról beszélnek – el akarják venni önállóságunkat, s csatlósokká tenni bennünket, ellenünk fordítva a fél világot.

Ismerős nekünk ez a magatartás, ez az erődemonstráció. S tudjuk, átéltünk már ilyet. Ám változnak az idők! Lassan, szerintem, de valószínű mindennek rendelt ideje van. Amit ki kell várni, s az idő aztán »betelik«. Minket el lehet pusztítani (másokat is, ebben Önöknek sok tapasztalata van), de megváltoztatni, legalább is a jobbik felét, nem lehet.

Nem tudom, hogy valóban közel van-e már Isten országa. Abban viszont reménykedem, hogyha eljön, rend lesz benne. Ami most nincs. Cseppet sincs. Öldöklés van, kapzsiság van, uralomra vágyás van, erkölcstelenség van, meg mértéktelen dőzsölés és korrupció (vélhetően ismeri az Európai Unió bűnbandáját), és van végtelen nyomor is. Például olyan, hogy csak a Közel-Keletet említsem, melyet jórészt Önök hoztak a világra. A teremtett világ, s benne az ember meggyalázásáról, a szabadság szabadossággá válásáról naponta hallunk rémtörténeteket. Manapság Önök még a történelmünket is megpróbálják meggyalázni. Az 1956-ra utaló falfirkákra gondolok, mellyel párhuzamba hozzák az akkori eseményeket a mostanival. »Ruszkik haza!« feliratokkal mázolták tele a falakat nálunk. Tudja mit? Emellé hiányzik valami: mindenki menjen haza. Csak ne a lopott hazájába, hanem az igaziba.

Tényleg is, mi ehhez képest egy vacsora?”

***

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd