A megbékéltetést célzó diplomácia elítélése, Putyin Hitlerhez hasonlítása (ld. még „Putler”) néha olyan harsány motívuma a háborús diskurzusnak, mintha más háborúk nem is lettek volna a történelemben.
„A háborúval járó érzelmi fűtöttség elkerülhetetlenül vezet leegyszerűsített elemzésekhez, képzetekhez, megnyilatkozásokhoz, aminek köszönhetően a napi politikai diskurzusban sokszor bukkannak fel történelmi utalások és analógiák. Mivel azonban a mai helyzet nem lehet semelyik korábbinak az egyszerű megismétlődése, a történelmi párhuzamok az esetek döntő többségében sántítanak. mégis könnyen válnak a jelen körülményeit számba vevő elemzés helyettesítőjévé. Van úgy, hogy történelmi analógiákon keresztül minden könnyebben érthető, de ugyanakkor félreérthető is.
A leggyakrabban felbukkanó történelmi párhuzam, amely a háborút övező európai diskurzusban megjelenik, Putyint Hitlerhez, Oroszországot a Harmadik Birodalomhoz hasonlítja, és elítéli a Neville Chamberlain (1937–1940 közötti brit miniszterelnök) stratégiai diplomáciájához hasonlítható „megbékéltetési” kísérleteket, vagy akár gondolatokat. Értelemszerűen következik a második világháborús analógiából, hogy Oroszországgal szemben a feltétel nélküli megadás lehet az egyetlen követelés, és ennek érdekében Ukrajna nyugati támogatóinak semmi se lehet túl drága.
A megbékéltetést célzó diplomácia elítélése, Putyin Hitlerhez hasonlítása (ld. még „Putler”) néha olyan harsány motívuma a háborús diskurzusnak, mintha más háborúk nem is lettek volna a történelemben, amelyek a jelen esetre tanulságul szolgálhatnak. Pedig voltak ilyenek, szép számmal. Ott van mindjárt az első világháború, amelynek kirobbanása az osztrákok és a szerbek közötti rivalizálásra (Bosznia kormányzásáért) vezethető vissza. Abban az időben minden nagyhatalom alábecsülte, milyen pusztításhoz vezethet, ha ezt a helyi konfliktust nem elfojtják, hanem egy nagyobb összecsapás elindításához használják fel. Ott van továbbá a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúk sora az 1990-es évekből, amely talán a legtöbb közvetlen tanulsággal szolgálhatna, amikor a korábban egy szövetségi államban élő szláv népek közötti háborúról van szó.
A csehek és szlovákok könnyen asszociálnak a Prágai Tavaszt eltipró szovjet (pontosabban: Varsói Szerződés Szervezete által elkövetett) beavatkozásra, és ebből meríthet erőt az Ukrajna iránti szolidaritásuk. Azok pedig, akik az Orbán-kormányt szeretnék kimozdítani Moszkva-barát pozíciójából, 1956 szellemét idézik meg, és erre hivatkozva próbálják ébresztgetni a magyarok oroszgyűlöletét.”
Nyitókép: Mikhail Metzel / POOL / Sputnik via AFP
Igaz ez Kárpátaljára is. A férfiak egy része a fronton van, a másik pedig a saját háza foglya. Bennük és családtagjaikban pszichológusok igyekeznek tartani a lelket. Veczán Zoltán írása.
Tanúvallomások bizonyítják, hogy a kilencvenes évek első felében, a szarajevói ostrom idején jómódú nyugatiak ártatlan civilekre lődöztek a várost körülvevő dombkaréjról.
A PiS elnöke közölte, hogy lemond a neki odaítélt ukrán Bölcs Jaroszláv-rendről.
A háború kitörése óta Ukrajnába és Ukrajnából több ezer milliárd forintnyi valuta és arany áramlott Magyarországon keresztül.
Ukrajna intenzíven támadja az oroszok által elfoglalt Krím-félszigetet.
Zelenszkij szerint a fehéroroszok Ukrajna elleni „lehetséges agresszió kiterjesztését" akarják.
A déli-balatoni vonalon egy nagyméretű fa dőlt a felsővezetékre.
PestiSrácok, Magyar Péter, a jobboldali média jövője és a Tisza első hónapjai. Huth Gergely szerint a jelenlegi közéleti légkör a Kádár-rendszer utolsó éveit idézi.
