A megbékéltetést célzó diplomácia elítélése, Putyin Hitlerhez hasonlítása (ld. még „Putler”) néha olyan harsány motívuma a háborús diskurzusnak, mintha más háborúk nem is lettek volna a történelemben.
„A háborúval járó érzelmi fűtöttség elkerülhetetlenül vezet leegyszerűsített elemzésekhez, képzetekhez, megnyilatkozásokhoz, aminek köszönhetően a napi politikai diskurzusban sokszor bukkannak fel történelmi utalások és analógiák. Mivel azonban a mai helyzet nem lehet semelyik korábbinak az egyszerű megismétlődése, a történelmi párhuzamok az esetek döntő többségében sántítanak. mégis könnyen válnak a jelen körülményeit számba vevő elemzés helyettesítőjévé. Van úgy, hogy történelmi analógiákon keresztül minden könnyebben érthető, de ugyanakkor félreérthető is.
A leggyakrabban felbukkanó történelmi párhuzam, amely a háborút övező európai diskurzusban megjelenik, Putyint Hitlerhez, Oroszországot a Harmadik Birodalomhoz hasonlítja, és elítéli a Neville Chamberlain (1937–1940 közötti brit miniszterelnök) stratégiai diplomáciájához hasonlítható „megbékéltetési” kísérleteket, vagy akár gondolatokat. Értelemszerűen következik a második világháborús analógiából, hogy Oroszországgal szemben a feltétel nélküli megadás lehet az egyetlen követelés, és ennek érdekében Ukrajna nyugati támogatóinak semmi se lehet túl drága.
A megbékéltetést célzó diplomácia elítélése, Putyin Hitlerhez hasonlítása (ld. még „Putler”) néha olyan harsány motívuma a háborús diskurzusnak, mintha más háborúk nem is lettek volna a történelemben, amelyek a jelen esetre tanulságul szolgálhatnak. Pedig voltak ilyenek, szép számmal. Ott van mindjárt az első világháború, amelynek kirobbanása az osztrákok és a szerbek közötti rivalizálásra (Bosznia kormányzásáért) vezethető vissza. Abban az időben minden nagyhatalom alábecsülte, milyen pusztításhoz vezethet, ha ezt a helyi konfliktust nem elfojtják, hanem egy nagyobb összecsapás elindításához használják fel. Ott van továbbá a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúk sora az 1990-es évekből, amely talán a legtöbb közvetlen tanulsággal szolgálhatna, amikor a korábban egy szövetségi államban élő szláv népek közötti háborúról van szó.
A csehek és szlovákok könnyen asszociálnak a Prágai Tavaszt eltipró szovjet (pontosabban: Varsói Szerződés Szervezete által elkövetett) beavatkozásra, és ebből meríthet erőt az Ukrajna iránti szolidaritásuk. Azok pedig, akik az Orbán-kormányt szeretnék kimozdítani Moszkva-barát pozíciójából, 1956 szellemét idézik meg, és erre hivatkozva próbálják ébresztgetni a magyarok oroszgyűlöletét.”
Nyitókép: Mikhail Metzel / POOL / Sputnik via AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Mark Rutte szerint a tavalyi csúcson rögzített politikai irány ellenére Ukrajna belépése egyelőre elakadt.
A következő napokban dönteni kell az ország finanszírozásáról, különben jövőre csődbe megy.
Moszkva szerint vagy tárgyalással, vagy erővel, de cél érnek Ukrajnában.
„Oroszországnak éreznie kell a nyomást annak érdekében, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, és látnia kell, hogy lehetetlen éket verni Európa, Ukrajna és az Egyesült Államok közé” – fogalmazott Roberta Metsola.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
Boris Pistorius nagy magabiztosankijelentette: Németország célja, hogy 2029-re megerősített védelmi képességekkel rendelkezzen.
Január végén világszerte mozikba kerül a Melania című film, amely az Egyesült Államok first ladyjének életét mutatja be a beiktatást megelőző húsz napban.
Az EU átlagot meghaladó ütemben fejlődik hazánkban a mesterséges intelligencia használata.
