„Logikusan egy ilyen mértékű vereség után földcsuszamlásnak kellene történnie ellenzéki oldalon, és alapjaiban változnia mindennek: a nyilatkozatháborúk, a vádaskodások már az egy évvel ezelőtti estén elkezdődtek (eleve nem állt ki a vesztes pártvezetők mindegyike a színpadra Márki-Zay Péter mögé, Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter már este beszólt Márki-Zaynak, stb.); a pártokban voltak lemondások, tisztújítások; több párt nevet is változtatott (Zöldek, Konzervatívok, ezek így megvannak!?).
Ugyanakkor ha közelebbről megnézzük, lényegében ugyanazok a szereplők irányítják a folyamatokat, mint korábban:
- a DK-t Gyurcsány Ferenc vezeti, Dobrev Klára már árnyékkormányt is alakított;
- az LMP-ben társelnökké választották Ungár Pétert, aki korábban is az LMP lényegi irányítója és életben tartója volt;
- az MSZP-ben Kunhalmi Ágnes elnök maradt, és Tóth Bertalan a párt megmaradt vagyonára hatással bíró frakcióvezető;
- a Párbeszédben ugyan a társelnökök visszavonultak, de Szabó Tímea a frakcióvezető, Karácsony Gergely pedig éppen a következő főpolgármesteri ciklusát tervezi;
- a Momentumban Donáth Anna-imázskampány zajlik, és éppen vasárnap jelölték az EP-lista vezetőjének a volt pártelnököt, míg Fekete-Győr András a kordonbontásról nyilatkozott épp a múlt héten;
- Jakab Péter kivált a Jobbikból, és új formációval kérne széket magának az ellenzéki asztalnál;
- míg Márki-Zay Péter az EP-választásra építi a választási mozgalom maradványaiból létrejött pártját.
Ugyanazok az emberek, ugyanazok a szólamok. Könnyen belátható, hogy az ellenzéki asztalt tavaly április 3. után senki nem borította fel, és senki nem kezdett el új asztalt tákolni, új emberekkel, új politikával, hosszú távra tervezve. Az asztalnál ülőktől ez persze nyilván kevésbé is várható.”
Nyitókép: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán