Az ukrajnai lengyel kisebbség szószólói

„Bár magyarnak lenni ma Ukrajnában rendkívül nehéz, lengyelnek lenni ennél összehasonlíthatatlanul nehezebb lehet. Nemcsak, hogy az anyanemzet kormánya nem áll ki a jo­gaik mellett, de Varsó jelenleg kitöltetlen csekket nyújt át a Zelenszkij-kormánynak minden követelésük után, teljesen figyelmen kívül hagyva az ottani lengyelek nemzetiségi és oktatási jogait. Igaz, amíg ott az oroszokat püfölik, addig a lengyel kisebbség is tarthatja a hátát. És persze a száját is.

Néhány évvel ezelőtt megkérdeztem a Varsó Intézet elnökét arról, hogy mivel az ukrán nyelvtörvény a lengyel kisebbséget is ugyanúgy sújtja, mint a magyart, mit tesznek azért, hogy kiálljanak az ukrajnai lengyelekért. Ő erre akkor azt válaszolta, hogy a lengyel kisebbségek jogai egyáltalán nem túszai az „ellenségem ellensége a barátom” elvének. Ezzel szemben Szymon Szynkowski vel Sęk külügyminiszter-helyettes 2021-ben rászánta magát arra, hogy kimondja, »az ukrajnai lengyeleket diszkriminálják a vallásszabadság, az anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférés és a szólásszabadság tekintetében«. Hozzátette, a lengyelek helyzetének romlásához vezető tényező a számukra kedvezőtlen nyelvtörvény, valamint a lengyelek elleni 1943–44-es népirtással kapcsolatba hozható személyek dicsőítése.

Jan Dziedziczak, a külföldön élő lengyelekért felelős kormánymegbízott viszont csak félreérthető jelmondatokban mer fogalmazni a kisebbségeket érintő elnyomó ukrán rendelkezésekről, amikor azt mondta, „részünkről nincs beleegyezés az ukrajnai lengyel iskolák gyengítésébe”. Ne kérdezzék, hogy ez a mondat mit jelent, de azért érdemes az ilyen diplomá­ciai „újbeszédet” összehasonlítani a magyar kormány elvhű és félreérthetetlen nemzetiségi diplomáciájával. Ilyen politikai és erkölcsi támasz mellett nem csoda, hogy az ukrajnai lengyel kisebbség nagy része vagy az anyaországba való elvándorlást választotta, vagy az asszimilációt.”

Nyitókép: AFp/Anadolu Agency