Jó reggelt, világvége!

„A nácizmus azt ígérte, hogy ha tiszta fajú árja vagy, ha az uralkodó fajhoz tartozol, és ha kiirtunk mindenki mást (zsidót, cigányt, beteget, homokost), az alsóbb rendű fajokat (például a szlávokat) pedig rabszolgasorba taszítjuk, akkor eljön a csodálatos, fényességes új világ, és legalább te, tiszta fajú árja, te úgy fogsz élni, olyan pompásan, mint még soha senki más ezen a világon. A kommunizmus ezzel szemben azt ígérte, hogy ha te a legszegényebb, legnincstelenebb, legkitaszítottabb proletár vagy, és ha segítesz kiirtani mindenki mást, »Büchnereket, Poppereket, Steiereket«, grófot, herceget, burzsoát, papot, klerikális reakciót, kulákot, miegyebet, akkor te úgy fogsz élni, olyan pompásan, mint még soha senki más ezen a világon.

És neki is láttak ezek az elmeháborodottak véghezvinni a nagy tervet,

Tudjuk, mi lett a vége. És azt gondoltuk, ilyesmi soha többé nem fog előfordulni. És most itt vagyunk, ismét a szép, új világban, új elmeháborodottak, idióták, önjelölt messiások között.

De ezek legalább nem ígérnek semmit. Mindössze annyi mondanivalójuk van, hogy »rút a szép és szép a rút«, s ami normális, az szégyellje magát. És még annyit sem ígérnek cserébe, hogy ha ezt hajlandó vagy elfogadni, ha legalább úgy teszel, mintha elhinnéd, akkor majd eljön a létező világok legjobbika.

Az én generációm a hetvenes-nyolcvanas években eszmélt. Abban a világban még tenni kellett valamit azért, hogy elveszítsd a munkád, az egzisztenciád, a fizetésed. Kellett tenni valamit a rendszer ellen, vagy legalább valami olyat, amiről a rendszer azt hitte, hogy az ellene van. Rendszerellenes dolgot kellett hangoztatni.”

***

Nyitókép: MTI/EPA/Omer Messinger