Karácsony esete a Fidesz-kori köztársasággal

Nem tudom, milyen mentális zavarral kell élni ahhoz, hogy olyasfajta fogalmi zűrzavart kavarjunk, mint a főpolgármester, aki egy kicsit Illyés Gyulának képzelte magát, és parafrazeálva a költőt, arról írt, mennyi mindenben van benne – nem a zsarnokság, hanem a köztársaság.

Szerinte a köztársaság ott van a civilek munkájában, hat sorral lejjebb pedig a civilekben magukban, de amúgy a tanárok és diákok mozgalmában; az orvosi kamarában; a környezetvédők, városvédők és jogvédők „küzdelmeiben”; az akkumulátorgyárak elleni tiltakozásokban; és szimplán a helyi közösségekben is.

Mindez amúgy az jelenti, hogy az ellenzéket kiütéssel legyőző

hiszen a falu helyi közösség, a Fidelitas-sejt helyi közösség, a plébánia helyi közösség, de a városi jobboldaliak is kisközösségekben élnek. Ha pedig a civilekben ott a köztársaság, akkor ott a köztársaság a cserkészetben és a horgászegyletben is (az ország legnagyobb civil szervezetei, azt hiszem), sőt az egyházakban is – ami már pikánsabb, sőt önellentmondás.

A köztársaság egyébiránt egy államforma, és ott van az alaptörvényben, az országban, a parlamentben meg a kormányban. Az Alaptörvény ugyanis a következőképp fogalmaz: „(1) Magyarország független, demokratikus jogállam. (2) Magyarország államformája köztársaság. (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.”

Értem én, hogy a republikanizmus egy viszonyulás is, bár 2023-ban sok értelmét nem látom külön kitérni rá. És értem én, hogy Karácsony Gergely szerint a gyakorlatban nem köztársaságként működik az ország, ezért azt valamiféle ellenálló sejtek őrzik, de nincs igaza. A kormány demokratikus választásokon nyert többséggel kormányoz, sosem látott mértékű legitimitással.

de mindkettő alkalmas baloldali és jobboldali politika megvalósítására is. Az Egyesült Államok alapítói például republikanisták voltak, monarchiaellenesek és köztársaságpártiak, de a demokráciáról már messze nem voltak ilyen jó véleménnyel, és korlátozása érdekében mindenféle, azóta sokat emlegetett és nagy karriert befutott fékeket és ellensúlyokat építettek be (a fékek és ellensúlyok nem csak a hatalmat korlátozzák, hanem a demokráciát is). Számos korai köztársaságpárti liberális tekintett méla undorral a demokráciára. 

Mint említettem, a köztársaság és a demokrácia is alkalmas jobboldali politika megvalósítására. Ez történik itthon most 13 éve a Fidesz-KDNP által. A baloldal persze hajlamos úgy gondolni, hogy a demokrácia nem a választásokban magában testesül meg, hanem attól függ, hogyan szavaz a nép: nem a szavazás a demokrácia, hanem a demokráciáról szavazunk. Ha nekik nem tetsző pártok jutnak uralomra, akkor szerintük a nép antidemokratikus módon szavazott. Szerintük ez van 13 éve, és csak az olyan baloldali szigetek, mint Budapest, maradtak demokratikusak és őrzik a köztársaság szellemét. Mondjuk vagyunk Budapesten is 40 százaléknyian, az itteniek kétötöde, akik jobbra szavaztunk, szóval még Budapest sem teljesen adoptálódott a megfelelő szellemhez.

és nem patetikus, de buta (fogalmilag érvénytelen) gondolatsorokat gyártana, hanem a város gyakorlati működésével foglalkozna. Mert minél inkább a köztársaság szelleme után fut, annál kevésbé fognak rá szavazni legközelebb, és akkor a Városházáról is kikerül a köztársaság, akarom mondani ő maga, mégpedig demokratikus szavazás által – ha egyáltalán engedik újraindulni posztkommunista szövetségesei.