Orvosperek újratöltve?

„Meghatódtam. A miniszterelnök gyönyörűen beszélt a svájci lapnak adott interjújában. Azt mondta, »részt kell vennünk Isten munkájában«. A maga részéről részt is vesz, az biztos. Egyelőre ugyan csak Mózes 1. könyvéig jutott el a részvételi lehetőségek tanulmányozásában, ott is Szodoma és Gomora történetéig, ahol is ezt a bűnös bagázst »kénköves és tüzes esővel« pusztítják el. Nálunk most egy másik bűnbeesett bandával, az Orvoskamarával szemben alkalmazza a kénköves és tüzes esőt. Csakis részvételileg, kissé tehermentesítve a Jóistent.

Nem is értem, mi ez a nyávogás. Most meg az a baj, hogy két nap alatt végigverték a kénköves és tüzes esőt a parlamenten? Hát semmi se jó? Amikor a pedagógus és ápolói béremeléssel vagy Finnország és Svédország NATO-tagságával húzták az időt, azért károgtak. Jó, hát van némi bosszú jellege a dolognak, de hát Szodománál nem volt? Ott pláne melegekről is szó volt, ez még a Kamaránál nem merült el, de majd fog. Nekem a gyermekorvosok pl. gyanúsak. Nem pedofilok ezek?

Azon persze lehet vitatkozni, a kötelező vagy az önkéntes kamarai tagság a jobb. Mondom: vitatkozni. De arról itt szó sem volt. Nem feltétlenül vagyok rá büszke, hogy a mi kormányunk szüntette meg a kötelező tagságot. Nem azért, mintha nem lettek volna érvek az önkéntesség mellett is, hanem azért, mert ezt nem a Kamara vezetésével zajló politikai-szakmai vita közepén kellett volna megtárgyalni, kölcsönös indulatok közepette. Ám akkor legalább öt hetes, valódi vita folyt az országgyűlésben, mindkét oldalon megfontolandó gondolatokkal. Most viszont nem is kérdés, hogy csak a megtorlás és kinyírás volt az egyetlen szempont.”

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton