A német bevándorláspolitika és európai hatása

„Elég csak belenézni a német bűnügyi statisztikákba, például a csoportos nemi erőszakok hátterére, hogy lássuk, hová vezet a naivitással túlfűtött integrációs elvárás. A migránsklánok féktelen bűnözése, a szilveszteri zavargások Berlinben és más városokban képet adnak arról, hogy a párhuzamos társadalmak itt vannak már Németország közepén, és fenyegető méreteket öltöttek.

Az állam alapvető feladata volt és maradt, hogy megvédje polgárai biztonságát és szabadságát a kívülről és belülről érkező támadásokkal szemben. Ez nem működhet saját határainak ellenőrzése nélkül. A február eleji brüsszeli EU-csúcstalálkozón először mutatkozott hajlandóság a külső határok védelmét szolgáló, konkrét intézkedések meghozatalára. Egyre több ország felismerhetően átveszi azt az irányvonalat, amelyet Magyarország régóta képvisel, nevezetesen azt, hogy az illetéktelen behatolók visszaszorítása érdekében kerítésépítésre is szükség van.

De ez csak a kezdet. Az Európai Uniónak alapvető irányváltásra van szüksége a bevándorláspolitikában. Az ellenőrizetlen népvándorlásnak azonnal véget kell vetni. Ennek kulcsa pedig Németországban van. Az uniós országok többsége az innen érkező jelre vár.

Kulturált társadalmakban magától értetődő, hogy a politikailag üldözötteknek menedékjogot adjanak, és a rászorulókon segítsenek. Aki azt akarja, hogy politikailag komolyan vegyék, annak ehhez kell tartania magát. De a segítőkészség nem jelentheti azt, hogy reménytelenül túlterheljük saját országunk gazdasági erőforrásait, és veszélyeztetjük kulturális identitásunkat, hogy végül még saját polgáraink biztonságát se tudjuk garantálni. Ez ugyanis Németország esetében az önpusztításhoz vezetne.”

A szerző a németországi Deutsch–Ungarische Gesellschaft elnöke, egykori FDP-politikus

A nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins