„Azon morfondírozok, mikor van jobban ellátva a beteg? Ha a háziorvos meggyógyítja, vagy akkor, ha nem gyógyítja meg? Mert például a kamara sztrájkra szólította föl az orvosokat, Karácsony pedig kéri, hogy maradjanak tagjai a kamarának. Vagyis kéri, hogy a háziorvosok ne lássák el továbbra sem a betegeket. A kérdés természetesen költői.
»Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb«, olvashatjuk Szophoklésznál. Karácsony Gergely lépten-nyomon bebizonyítja, hogy ez a bölcsesség negatív irányban is igaz. Nem akarom sorolni a főpolgármester budapestiek ellenében hozott, az életüket megkeserítő döntéseit, sajnos van belőlük nagy számban. Ám a Magyar Orvosi Kamara (MOK) politikailag motivált álláspontjával való egyetértése azt mutatja, hogy Karácsony nemcsak budapestiek ellensége, de úgy véli, országos kompetenciával is rendelkezik, és rosszat akarhat a főváros határain túl élő millióknak is. Egy szó, mint száz, a minősített embertelenség is lehet csodálatos. Hogy képes arra egy politikus, egy majd kétmilliós világváros vezetője, hogy ilyen gyalázatos, emberellenes kijelentést tegyen magyar választói rovására?
Az Országgyűlésnek ugyanis éppen azért kellett rapid módon közbeavatkoznia a döntése nélkül komollyá váló helyzetben, hogy még véletlenül se maradjon ellátatlanul beteg. És hogy mennyire megalapozott volt a parlamenti döntés, azt Csókay András idegsebész fogalmazta meg, akin kívül a sziámi ikrek szétválasztására a világon egyetlen más orvos sem vállalkozott. Ő az igazi orvos, akinek tényleg első az ember. »Személy szerint nagyon örülök a kamara hátrébb léptetésének. Nem lehet így fenyegetni orvosokat, hogy aláírnak vagy nem.« Hozzátette. »Sok orvos örül ennek, hogy nem kötelező a tagság mostantól, nem vonhatja be a kamara a működési engedélyt akár mondvacsinált dolgok miatt. Milyen kamara az, amely ilyen etikai kódexet ír, hogy a 'szúnyogot kiszűrik, a tevét meg lenyelik', hogy a Bibliát idézzem.«”
***
Nyitókép: Földházi Árpád