Dobrev, a képmutatás és a bitang

„Dobrev Klára kiírta Facebookjára, hogy »A DK megmutatta, hogy van politikai erő, van alternatíva, van másik választás. Van remény az Európai Magyarországra.« Petőfi pedig meg már közel kétszáz éve azt írta ki szerzeményei közé: »A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá.« Aztán úgy folytatta, »nyíltan, őszintén, a lélek mélyéből szólni csak a nemesebb szívek tudnak és mernek.«

Azzal ország-világ tisztában van, hogy Dobrev Klára nem tartozik az utóbbi kategóriába. Még az egyik lelkes rajongója, Jánosné kommentjében azt írta, »Ez az, hogy csak remény van«.

Sokat sejtető megjegyzés ez. Szerkezete alapvetően tisztességből és félrevezetettségből áll. A tisztességes fele az, amikor Jánosné megvallja, hogy ő DK-párti és nagyon szeretné, ha Dobrevék hatalomra kerülnének. Ehhez szíve joga, ezzel nincs is semmi baj. Látja azonban, hogy ez nem fog menni.

De reménykedik abban, amennyiben valami isteni csoda folytán mégis az árnyékminiszterelnök kerül hatalomra, akkor jó lesz neki az európai Magyarország.

Csak zárójelben írom, mi egyszerű magyar ember módjára megmaradunk a kis »e« betűnél az európai Magyarország leírásánál. Nem gondolnánk persze, hogy Dobrev ne tudná, hogy így helyes, inkább Kunhalmi iránti engesztelésből írhatta hibásan a sok DK-ba elszipkázott szocialista politikus miatt. Emlékezetes, Kunhalmi durva helyesírási hibával (… folytani a szót … – a szerző.) plakátolta ki magát és vonult a kamerák előtt a hivatal folyosóján. Zárójel bezárva.

A tisztesség után nézzük a Jánosné félrevezetettségét. Azt a bizonyos európai Magyarországot, amit a kommentelő elérendőnek gondol, mert Dobrev Klára ezt úgy állítja be, mintha az a magyaroknak jó lenne. Mintha Dobrev miniszterelnöksége esetén egy csapásra svéd, német vagy osztrák életszínvonalon élne Magyarországon mindenki.

A migránsok nők elleni rendszeres zaklatásairól persze hallgatnak. Erről csak az az ismerősöm beszélt, aki több tíz éves svédországi tartózkodás után hazaköltözött Magyarországra, mert itthon érzi biztonságban magát. Ezt a létbizonytalanságot akarja Dobrev nálunk bevezetni, Brüsszel szavának és valószínűleg a guruló dollárok csengő hangjának alázatosan engedelmeskedve. Ez számára – méghozzá hangsúlyosan – az európai Magyarország.”

***

Nyitókép: MTI/Mohai Balázs