Számvevés

„Emlékszik a kedves olvasó arra az esetre, amikor az Állami Számvevőszék kivizsgálta, hogy ki finanszírozta az Axióma alapítvány kampányát, amelyben Novák Katalin akkori családügyi miniszter az aktuális alkotmánymódosítás (»az anya nő, az apa férfi«) valóságos ideológiai hátterét megrajzolandó amellett érvelt, hogy a nők az alaptörvény által szentesített princípiumként fogadják el a férfiakénál alacsonyabb pozíciókat, kisebb fizetést és a háztartási ingyenmunkát? Vagy amikor az állami számvevők tisztába tették, mi volt a forrása azoknak a százmillióknak, amelyekből a CÖF magára vállalta a Fidesz választási kampányának egy jelentős hányadát? Vagy esetleg arra, amikor egy ÁSZ-vizsgálat nyomán megtudtuk, miből működik a szintén jelentős NER-párti kampányszereplővé fölfejlődött Megafon Központ?

A közhatalom gyakorlóinak és a közélet befolyásolóinak pénzügyi átvilágításával megbízott szervet – annál, hogy miből nyer folyton a teljes állami médiát és közigazgatást is a saját pártpolitikai érdekeiben mozgató kormánypárt – sokkal jobban érdekli, hogy miből veszít mindig az összehasonlíthatatlanul kisebb erőforrásokat használó ellenzék. Bizonyára van ennek valami frappáns szakmai magyarázata; olyasmi, ami jól működő parlamenti rendszerekben is megszokott és elfogadható, csak még nem sikerült a nyilvánosság elé állni vele. Végül is melyiket fontosabb tudnunk egy demokráciában? Azt-e, hogy esetleg törvénytelen módszerekkel szerzi illetve tartja meg a hatalmat az egyik, vagy azt, hogy minden szabályt betartva marad-e alul rendre a másik? Nem sürgős, van időnk.”

***

***

Nyitókép: Ficsor Márton