A propagandafronton a helyzet változatlan

„Az országértékelő és a heti rádiós kinyilatkoztatások ugyanazt üzenik: mindenki azon mesterkedik, hogy Magyarországot belerántsa abba a háborúba, amit szlávok vívnak szlávok ellen, tehát nekünk nincs közünk hozzá. Szerencsére itt van Orbán, a békeharcos, aki megakadályozza azt, hogy ebből a regionális konfliktusból világháború legyen.

Orbán Viktor folyamatosan azt mondja, hogy az Oroszország elleni szankciókat Brüsszel kényszeríti ki. Kikből is? Hiszen a Tanács, azaz a tagállamok rábólintása nélkül nem történik semmi, az a megveszekedett Európai Bizottság csupán javaslatot tesz. »Brüsszeliták még nem adták életüket« – visz be nekik a magyar miniszterelnök egy újabb jobbegyenest, és hozzáteszi: »Magyarország az egyetlen uniós ország, amely kénytelen emberáldozatot hozni«.  Tehát, akkor mégsem szláv belháborúról van szó?

Ezen az ellentmondáson túlteszi magát, sőt, mint mondja, Magyarország az egyetlen EU-tag, amelyik a béke pártján van. Lám, Németország egy évvel ezelőtt még ugyanazt vallotta, mint a magyar külpolitika, mára azonban fokozatosan belesodródott a háborúba. Rosszízű élcelődést is megengedett magának. »Egy éve nem voltunk egyedül a béketáborban, ott voltak a németek is, csak sisakot szállítottak, ehhez képest néhány hét múlva Leopard tankok vonulnak keletre, az orosz határ felé. Talán még a régi térképek is megvannak.«

Vajon mit akart ezzel a második világháborús és náci németországos »poénnal« (derültség a hallgatóság részéről) mondani? Hogy ez a Berlin az a Berlin volna? Kérdezi ezt annak az országnak a kormányfője, amelyik történetesen Hitler végsőkig kitartó szövetségese volt? (Hogy mi lehet Orbán fejében, arról tanúskodhat korábbi ízléstelen kiszólása, amikor az európai gázfogyasztás csökkentéséről volt szó: »a németeknek ebben komoly know how-juk van«.)”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán