Havas Henrik szerint ha én újságíró vagyok, ő biztosan nem

„Annyira utálok ezekről írni, de mit tegyek, ha megszólítanak. Még egyszer, utoljára... Ezt most nem hagyhatom annyiban.

Havas Henrik szerint ha én újságíró vagyok, ő biztosan nem. Mindezt azért – írja Mekk mester a Facebookon – mert nem tetszett neki török külpolitikai tárgyú vezércikkem a Magyar Nemzetben. Cikke gusztustalan, gyomorforgató, fölényeskedik, bár nem tudom, miért, oka nincs rá.

Hát, Henrik.

Őszintén tűnödöm, miért én, nem pedig te írsz külpolitikai vezércikkeket 2023-ban? Talán mert külügyi szakértőként végeztem (Közgáz), valamint magyar-történelem szakos tanár is vagyok? Vagy mert a f.sz, g.ci, p.na szavak gurgulázása helyett inkább a szépirodalom vonz? Mert kétszer annyi országban jártam újságíróként, mint te? Mert államelnökökkel, miniszterelnökökkel, sztárokkal készítettem angol nyelven interjúkat, amíg te nem? Mert nem dominákról, szexmunkásokról tervezgetek új »könyveket« a rendelkezésemre álló egyetemistákkal, hanem történelemről, néprajzról, helytörténetről publikáltam önálló köteteket? Mert már harminc éve az országos sajtóban dolgozom, beosztott újságíróként és vezetőként már mindent láttam, amíg te önmagadat nyalogattad? Mert műsorvezetőként soha nem a tollamat rágcsáltam, és hülye színű zakókban nyekeregtem, inkább igyekeztem minőségi szakmai munkát végezni? Mert nem hazudoztam, nem tartottam a markomat, nem cseleztem be magam a hazaárulók pártjába, inkább keményen dolgoztam?

Azért én írok külpolitikai cikkeket, mert 1993-ban Chrudinák Alajos engem vett fel a Panorámához, nem téged? Mert a Duna Televízió szerkesztőjeként nem te, hanem én jártam be a Kárpát-medencét? Mert nem te, hanem én tudósítottam a háborús Horvátországből, Észak-Írországból, Irakból? Mert tanulmányt írtam a török-magyar mezőgazdasági kapcsolatokról, beszéltem Abdullah Güllel, török, kurd, arab barátaim, ismerőseim vannak itt is, ott is, Londonban, Irakban, sok helyütt? Mert török szakácskönyvet írtam? Azért én írok arról az országról, nem pedig te, mert én ma is felkelek, munkába indulok, míg te otthon motoszkálsz az üvegekkel, hogy ilyen jó kis dolgozatokat szerkessz ellenem?

Mondd, Henrik... Nem tévedtél el teljesen? A te helyzetedben nagy alázattal bocsánatot kellene kérned azért a sok trágyáért, amit az országra hánytál a barátaiddal. Szerencsére ma már nem vagy sehol, aki ismer, elhúzódik tőled, a régi kollégáid pofákat vágnak, ha szóba kerülsz. Az életműved nulla, te pedig lesüllyedtél egy olyan mély kútba, ahol még fuldokolni sem érdemes, csak csendben elmerülni.

Szívesen elmondom mindezt személyesen is, bár tudom, rettenetesen kemény sváb/újpesti/keresztény gyerek vagy (ezt mindig elregéled). Én viszont nem hadoválok, viszont ha egyszer összefutunk, és élőszóban is szeretnéd megvitatni a fentieket, készen állok rá. Olyan nagyon nem leszel boldog szerintem, mert elég gyorsan kiderül majd, hogy emberileg, szakmailag nem állsz azon a nívón, amit hiszel magadról (bár ez már most is világos, de szívesen elmondom az arcodba is). Majd elválik, mennyire vagy kemény gyerek, oké?

Most fuss a bíróságra, sírj egy kicsit, esetleg f.szozz, káromkodj, ahogyan szoktad.

Istenem, de jó, hogy már megszabadultunk tőletek...

Boldogabb életet, ember!”

Nyitókép: Youtube-képernyőfotó

***