Az Északi Áramlat rejtélyei

„Szeptember 26-án felrobbant az Északi Áramlat. A külföldről, például Amerikából finanszírozott baloldali sajtó persze rögtön az eset után arról írt, hogy száz százalék, hogy az oroszok végeztek magukon önrobbantást, mert hát tudvalevő, hogy ilyenek ezek az oroszok kiszámíthatatlanok, a vezetőjük, Putyin egy beteg állat, semmiféle logika nincsen a cselekedeteikben, különben is szeretnek összevissza robbantgatni. Akár a saját vezetéküket is. Mert – mondták – az orosz gáz árát voltaképpen így tudták feljebb srófolni.

Az, hogy ezt a csapok elzárásával is meg lehetne oldani, pedig olyan részletkérdés, amivel egy igaz demokrata semmiképp sem foglalkozhat, aki pedig ilyesmikről mer szót ejteni, az Putyin fizetett ügynöke. Az ez irányú diskurzust kizárólag posztfasiszták és az oroszok csicskái erőltetik. A nem igazi demokraták – például mi – viszont azonnal jelezték, hogy a vezeték felrobbantása a legkevésbé sem állt Oroszország érdekében, és bár bizonyos okos és tájékozott színművészek azt állítják a föderáció vezetőjéről,

Éppenséggel a már a vezeték megépítését is ellenző ukránoknak állt érdekében tönkretenni a csöveket, kétségbe ejtette ugyanis őket, hogy esetleg lecsúsznak a busás tranzitdíjról, és persze az amerikaiaknak, akik részint így immár négyszeres, illetve nyolcszoros áron tudják eladni saját cseppfolyósított gázukat Európában, részint az orosz gazdaságot gyengíthetik. A cseppfolyósított gáz és annak ideszállítása is megérne egy misét, maradjunk annyiban, hogy ha Greta Thunberget valóban érdekelné a környezetvédelem, már rég kikötözte volna magát egy amerikai tartályhajóra.”

Nyitókép: HANDOUT / SWEDISH COAST GUARD / AFP