Nem egy ismerős és ismeretlen Facebook-oldalán jött szembe a párás szemmel lepötyögött, vagy ökölbe szorított kézzel klaviatúrába csattogott kinyilatkoztatás: a miniszterelnök nem tapsolt Volodimir Zelenszkijnek Brüsszelben, szégyellem magam, hogy magyar vagyok.
A folytatás a radikálisabbaknál a korábban ismert klisék: Putyin-pincsi, kollaboráns, oroszbérenc, s valahány jelző a foteldékás, pörköltszaftos-atlétás szótárban. Ugyanakkor – nyilván nem az ő részükről – vannak érvek is, amelyeket érdemes lehet megvizsgálni. Mármint azokét, akik hajlandóak elismerni, hogy Ukrajna valóban nem bánik kesztyűs kézzel a kisebbségeivel, köztük a magyarokkal.
Az egyik jellemző félreértés részükről, miszerint „Orbán kezdte”,
vagyis, ha a magyar kormány nem „keménykedik” az ukránokkal, akkor nem lenne most ilyen rossz a kárpátaljai magyaroknak. Sőt: gesztusokat kellene tenni, és akkor javulna a kárpátaljai magyarság helyzete.
Ebből egyik sem állja ki a valóság próbáját. Magyarország valójában a 2017-es EU-Ukrajna társulási szerződésig segítette Porosenko-Ukrajnát, majd, amikor az szeptember 1-jén életbe lépett, és Kijevnek már nem volt szüksége annyira a jó viszonyra, négy napra rá elfogadták az oktatási reformot a kisebbségi nyelvek kipurgálásával az iskolákból, benne a hírhedt 7. cikkellyel. Majd jött a többi: nyelvtörvény, állampolgársági törvény, és a végén – az EU felé porhintésként, amit a csekély értelmű momentumos politikusok is csak egy ideig vettek be – a kisebbségi gumi(bot)törvény.
Vagyis: 2017 szeptember 1-ig
Budapest gesztusokat gyakorolt, kikövezte és felsöpörte az utat az euroatlanti integrációjuk előtt,
Kijev pedig cserébe beleharapott a kezébe.
Ez a „ki kezdte?” primitív kérdést éppúgy megválaszolja, mint azt, hogy vajon érdemes-e gesztuspolitikát folytatni a szovjet stílusú politikát vivő országokkal szemben. Bónusz: a lengyelek, akik az utolsó varsói vasukat is odaadták Kijevnek, valóban kaptak szép szavakat, meg aláírt sisakot és egyéb ereklyéket az ukrán vezetéstől, de törvényi szinten a jelentős lengyel kisebbség ugyanazt kapta jutalmul ezért, amit a magyar büntetésül.
A másik megmondás, hogy „nem időszerű” a kárpátaljai magyarok védelme. Egy ismerősöm egészen konkrétan úgy fogalmazott: amint vége a háborúnak, ő is követelni fogja a kárpátaljai magyarságot sújtó törvények visszavonását, addig viszont jár a taps Zelenszkijnek.