A régióban is tartós a leszakadásunk, és a versenyképességünk is rosszabb a többi országénál. Az a gazdaságpolitika, amely 20. század eleji-közepi gazdasági modellt tartja vonzónak, azaz a klasszikus ipari és mezőgazdasági termelést tekinti a növekedés fő erőforrásnak és nem fordít figyelmet a szolgáltatások, a tudás intenzív tercier ágazatok fejlesztésére, az növeli a magyar gazdaság lemaradását, csökkenti fejlődési esélyeit.
A kormányzat politikájának az az alapja, hogy a Magyarországon megtelepedett autóipar úgy fejleszthető tovább, ha követik a trendeket, azaz az elektromos autózásra való áttérést. A kormány szerint ez jelenti a jövőt. Ezért fontos számukra akkumulátorgyárak betelepítése, mert szerintük ezzel előzzük meg a világot.
Aki azt mondja, hogy ezek a beruházások adják a magyar gazdasági fellendülés alapjait, azok tévednek. Pont fordítva van: ezek a beruházások konzerválják azt a lemaradást, amellyel ma is küzdünk. Hiszen ezek a gyárak csak betanított munkaerőt igényelnek, amely akár érkezhet a Távol-Keletről is. Nincs szükségük szakmunkára, hozzáadott értéket növelő szellemi teljesítményre. Az akkumulátorgyártás konzerválja az elmaradott gazdasági struktúránkat, növeli a környezeti terhelést, az energiaforrások felhasználását, és ráadásul konkurenciát teremt a gyenge felkészültségű magyar munkaerőnek a vendégmunkások révén.”