A régi szép idők! Hatalmas munkanélküliség, a fiatalok között különösen, reménytelen helyzetben lévő fiatal diplomások.
„Az EU – parlamentestől és bizottságostól – közismerten bele van szerelmesedve a villanyautókba. Ez valahol természetes is, a villanyautó ugyanis olyan kiterjedt baromság, ami méltó a brüsszeli elit szellemi színvonalához. Felesleges is felsorolni, hogy hány olyan szűk keresztmetszet van, ami miatt az egész projekt hosszabb távon Európa legnagyobb bukása lesz.
Ez azonban magára az akkumulátorgyártásra pont nem igaz. Akkumulátorokra nagyobb szükség lesz, mint valaha, és nemcsak Magyarországnak, hanem Európának is fontos, hogy minél többet gyártsanak itt. Európa geopolitikai elszigeteltsége könnyen eljuthat odáig, hogy az alapszintű mobilitás is az elektromosságon fog alapulni, mert nem lesz se olaj, se gáz elegendő. Már most is közel vagyunk ahhoz, hogy a gáz és az olaj inkább ipari nyersanyag legyen, mint üzemanyag vagy energiaforrás.
A napenergiát meg tényleg viszonylag könnyű beleküldeni az akkumulátorokba. Persze azt egyetlen zöldtől se kérdezd meg, hogy mi is az áram, meg az energia, meg az energiasűrűség, meg mi ráz, mi az ellenállás, a feszültség és az áramerősség, esetleg technikai áramirány, meg hasonlók. Villany, oszt kész. Szegény mérnökök meg ilyeneket is mondanak, hogy zárt rendszer, hát tisztelem az optimizmusukat, hogy ezt a kifejezést egyetlen zöld vagy ellenzéki politikus is majd megérti. A zárt eleve csak rossz lehet, kirekesztő.
Mondjuk a modern nyugati kapitalizmus pont ez: ipar nélküli ipari társadalom. Mert csak a mesében vagyunk posztindusztriális társadalom, valójában a szójalatte és a webdizájn is ipari termék, csak a hülye nem tudja, aki issza meg bámulja. Az ipar meg tényleg undorító, csak posztapokaliptikusan szép egy kőolajfinomító, de nélküle nincs szójalatte, meg vietnámi bambusz szívószál se.”
A nyitókép illusztráció. Kép forrása: KTSDesign / SCIENCEPHOTOLIBRARY / KTS / Science Photo Library via AFP
A Vekker legújabb adásában Máthé Zsuzsa beszélt arról, hogyan és miért vállalta a parlamenti munkát a KDNP-frakcióban. A beszélgetésben szó esett hitről, politikáról, közbeszédről, a kereszténydemokrácia jövőjéről, valamint a Fidesz–KDNP ellenzéki szerepéről is.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Egyelőre podcast-műsorokkal. Aztán majd teljes életnagyságában visszatér a politikába -- ez a sejtésem.
A DK egykori elnöke arra is igyekezett választ adni, hogy miért él az a köztudatban, hogy minden politikus hazudik.
Azt azonban leszögezte, hogy nem szakad el végleg a színészettől.
Választások után: kétharmad, széthulló bizalom, és egy ország, amely még keresi az egyensúlyt a politikai történések és a társadalmi törésvonalak között.
Boris Pistorius úgy látja: ma már egyre többen beszélnek arról, hogy a konfliktus „döntő, akár Ukrajna javára eldőlő szakaszába” léphetett.
A köztársasági elnök nagyon elegánsan és egyenesen viseli a miniszterelnök bántó viselkedését.
