E honban valamiért mindig a szovjeteket kell imádni.
„ (...) Legutóbb egy büszke nemzeti-keresztény televízió polgári hangvételű műsorában a kormánypárt egyik hivatalos bérapologétája sokak megelégedésére jutott arra a következtetésre, hogy ő az oroszoknak drukkol, hiszen az ő kormánya, amelyet szolgál, miniszterelnököstől és külügyminiszterestől, meg a többi visszahangként funkcionáló klóntényezőtől szintén mind elkötelezett szimpatizánsa az orosz kormánynak.
Annak az orosz kormánynak, amely gyilkosságok egész sorára ad megbízást, hagyja jóvá azokat, vagy válik csendestársává a bűncselekményeknek. És félreértéseket elkerülendő, én most nem az orosz – ukrán háború katonai áldozataira gondolok, értelmezze a háborút mindenki úgy, ahogy csak óhajtja, s ahogy az a politikai és személyes érdekeivel harmonizál. De nem is azokra a fertelmes bűncselekményekre és tömeggyilkosságokra gondolok, amelyeket a megszálló orosz hadsereg hajt végre nap mint nap a civil lakosság ellenében.
Én azokra a szakmányban elkövetett gyilkosságokra (vagyis nem ölésekre!) gondolok, amelyek az utóbbi években gyakorlatilag mindennaposakká váltak Oroszország határain belül és olykor kívül is. Fontos katonai és energetikai intézmények vagy más óriáscégek vezetői repültek ki különféle ablakokon, zuhantak le lépcsőkön vagy hatalmas sziklákról, estek hajóról vízbe, lettek úgy öngyilkosok, hogy választott módszerükhöz aligha lehetett elegendő egy ember.
Likvidáltak több fontos személyt, családostól, férjestől, feleségestől és apró gyerekestől, máskor mamástól és nővérestől, mikor hogy. Akadtak oligarchák, akiket minden fakszni nélkül lelőttek, majd saját medencéjükbe hajítottak be, voltak családok, akiket mind egy szálig kivégeztek, s például az orosz Facebook két vezetőjével felborult a kétéltű járművük, egyenest egy folyóba, ahol aztán megfulladtak. Vagy mi.”
Nyitókép: YouTube
Nem lenne meglepő, ha Karácsony Gergely örömében egy kis megkönnyebbülés is lenne, hogy elköszönhet attól az embertől, aki az egyik legnagyobb vetélytársa volt a fővárosi politikában.
A leköszönő miniszter arról is beszélt, hogy korábban megkörnyékezték más pártok, hogy lépjen be hozzájuk.
A kormánytagok egy része (Kármán András, Orbán Anita, Vitézy Dávid, Ruszin-Szendi Romulusz) komoly beosztásban dolgozott az Orbán-kormányok idején.
Nem mutathat fel olyan jelszavakat, amelyek arról szólnak, hogy a többség mindent visz, tehát akik a másik oldalhoz tartoznak, azonnal távozzanak hivatali idejük lejárta előtt.
Szeretném jelezni Jámbor Andrásnak, hogy utolsó mondatának a Tisza eleget tett, és átgondolta Vitézyhez fűződő viszonyát.
Nincs mit szépíteni ezen: valóban az élet a legjobb forgatókönyvíró.
Az uniós támogatásról szóló döntést hosszas viták, jogi kérdések és tagállami nézetkülönbségek előzték meg.
Nem a Telex cikkében leírt kihátrálás történt, éppen ellenkezőleg.
