Az ukrán média továbbra is magyarellenes

„Az orosz–ukrán konfliktus nem tavaly, hanem kilenc évvel ezelőtt kezdődött, amikor a »méltóság forradalma« után Oroszország annektálta a Krím félszigetet. Ukrajna és a Nyugat a béke és a békés rendezés mellett foglalt állást, aminek köszönhetően megszületett a minszki megállapodás. Ez néhány évre lecsitította azt a konfliktust, mely Ukrajna keleti régióiban – Donyeck és Luhanszk megyékben – zajlott változó intenzitással. A minszki megállapodásokat azonban egyik fél sem hajtotta végre maradéktalanul, 2022. február 24-én pedig Oroszország agresszív támadást indított Ukrajna ellen. A háború az egész világot megdöbbentette, hiszen a XXI. században senki nem gondolta azt, hogy Európában egy Európa méretű országra rátámad egy atomnagyhatalom. 

Az első kiterjedt bombázások, illetve rakétatámadások után több millió ember távozott Belső-Ukrajnából, egy élet munkáját hagyva hátra. Jelentős részük a nyugati határok felé vette az irányt, így Kárpátalja is menekültek befogadására volt kénytelen berendezkedni. A régióba több százezer belső menekült érkezett. Elszállásolásukat és ellátásukat a helyi önkormányzatoknak, illetve a helyi lakosoknak kellett megoldani. Ebben rendkívül nagy segítséget jelentett a szomszédos országok településeiről, a testvértelepülésekről, illetve a magyar állam részéről érkező gyors humanitárius támogatás. A Kárpát-medencei magyarság, valamint a határ menti térségben élők egységesen mozdultak meg, hogy segítsenek a bajba jutott embereken. Ugyanakkor nem mindenki maradt Kárpátalján, sokan közülük nyugat felé utaztak tovább. Mivel a kárpátaljai magyar települések jelentős része az ukrán–magyar határ mentén fekszik, a határátkelőkre igyekvő embertömeget az itt élők látták el.

A magyarok és az ukránok viszonya éppen annak köszönhetően javult helyben, hogy együtt és egységesen léptek fel. A Kárpátaljára érkezett bajbajutottak hálásak voltak, és köszönetet mondtak azért a fogadtatásért, amit a helyi magyaroktól kaptak. Sok menekült került tehát magyar községekbe vagy éppen olyan magyar oktatási intézményekbe, ahol a nap 24 órájában gondoskodtak róluk. A magyarok segítségnyújtásáért és kedvességéért pedig kifejezetten hálásak voltak.

A támogatás ellenére azonban az ukrán médiában továbbra is komoly magyarellenesség és Magyarországgal szembeni elégedetlenség tapasztalható.

Ennek oka, hogy Budapest nem küldött fegyvereket a háborúba. Ahogy a felelős magyar politikusok fogalmaztak: Magyarország a béke partján áll, és békét teremteni tárgyalások útján lehet, nem pedig fegyverekkel. Tették mindezt a kárpátaljaiak biztonsága érdekében, mint ahogy az ukrán–magyar határon is megtiltották a fegyverszállítást. Az indoklás szerint ha nem így döntenek, a magyarlakta területek veszélybe kerülhettek volna.”

***

Nyitókép: MTI, Friedmann Endre