A béke lehetetlensége

„2022 kétségtelenül a háborúról szólt. Pontosabban arról, hogy nyíltan fegyveressé vált egy igen régóta tartó konfliktus, amely felé Magyarország folyamatosan sodródik. Ha ez nem is feltétlenül a putyini agresszióba való nyílt belebonyolódás lesz, akkor is egészen nyilvánvaló – és ezt a háború alapvetően eltérő értelmezései minden eddiginél jobban megmutatták – politikai közösségünk életveszélyesen megosztott, és a táborok közötti szakadékok percről-percre mélyülnek. Nemzeti egység sohasem lesz, de ha a világhelyzet által determinált ellenségnek tekintjük egymást, akkor a szomszédos háború, de főleg annak geopolitikai realitása itthon fog polgárháborúhoz hasonló szembenálláshoz vezetni. Eközben a baloldal beszorult az atlantista és putyinista héják közé, és szinte semmilyen módon nem tudta követelni a békét.

2022-ben számomra megdöbbentő erővel hatott, hogy a hazai közegben mennyire nem lehet a béke mellett érvelni, hiszen az atlantista tábor rögtön putyinistának bélyegez. Az Orbán-rendszer pedig hiába áll ki szavak szintjén a béke mellett, Orbán annyira összenőtt a putyini rendszerrel, hogy egyrészt nem képviselheti hitelesen a béke álláspontját – a háborús agresszortól való sokrétű függés és több mint egy évtizedes belpolitikai háborús retorika miatt. Másrészt pedig mi sem áll távolabb tőle, hiszen a háborús szörnyűséget „brüsszeli bombákkal” és a rendkívüli jogrend végtelen labirintusával eszkalálja.

A béke lehetetlensége tehát itt és most azt jelenti, hogy mind az atlantista, mind pedig a putyinista oldal önmagába van zárkózva, és a béke felvetése mindkét fél számára megalkuvással lenne egyenértékű. Baloldali pacifistaként eltartott egy ideig, hogy ne fulladjak meg attól, hogy a hazai szembenálló táborok kifejezetten agresszíven reagálnak a békével és egy árnyaltabb megközelítéssel kapcsolatos felvetésekre. Ebben a helyzetben nem csupán egy békemozgalom lehetetlen pillanatnyilag, hanem nagyon úgy tűnik, hogy az újabb európai háború eszkalálhatja idehaza a hideg, rosszabb esetben forró polgárháborút: a béke követelésének lehetetlensége, a háború gyökeresen eltérő megítélése, a csakis reálpolitikai pozíciók által dominált politikai gépezetek mind megmutatták, hogy sorsfordító helyzetekben a magyar politikai rendszerben nem az összetartás, hanem a szekértáborok erősödnek fel.”

Nyitókép: Facebook