Fegyverek öngyilkos használatra

„A nyugati civilizáció mai állapotában, amikor a szégyenkultúra és az etnomazochizmus a közélet minden területén elnyomja a régi hagyományokat, érdemes elgondolkodni néhány apróságon. 

Mindenekelőtt azon, hogy valóban kamatoztatott-e bármit a harmadik világ abból, amit az európaiaktól kapott? Vagy igaz volna, hogy nekik valamiféle páratlanul izgalmas, eredeti kultúrájuk, civilizációjuk veszett el a modernizációval, s hogy mindent, amit adtunk nekik, tűzzel-vassal szükséges kiirtani kollektív emlékezetükből? A legfontosabb kérdés pedig az, hogy mire mentek azóta, hogy a gyarmatosítók elhagyták földjüket, sikerült-e talpra állniuk, fejlődniük, utat mutatni szabad, független akarattal?

A világ megannyi részét bejárva én arra voksolok, hogy az első kérdésre egyszerű választ adhatunk. Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában már réges-régen nem külsőség, hanem maga a rideg valóság, hogy éppen úgy nyugatiasak, mint a világ többi része. Farmert hordanak, nemzetközi ételeket esznek, az európaiak és amerikaiak sport­jait űzik, próbálnak angolul beszélni, mobiloznak, chatelnek, és ne soroljuk tovább azokat az elemeket, amelyek ezer szállal kötik őket a mi civilizációnkhoz.

Hadseregük, kulturális életük, vallásuk a legtöbbször szintén importtermék, ahogyan a szórakozás, a szabadidő ezer formája is, nem beszélve az emberi kommunikáció alapvető változásairól, a holly­woodi minták megjelenéséről. Valójában a harmadik világ nemcsak megkapta, de fel is használja, amit tőlünk kapott. Európai, nyugati alapokból nőtt ki minden náluk is, a csillagászat, a fizika, a képzőművészet, az építészet, minden a világon.”

Nyitókép: MTI/ EPA/ EFE/ Angel Medina