Liberális imperializmus – Hongkong

„1843-ban az első ópiumháború eredményeként Hongkong brit gyarmat lett. A gyarmatosítók 1898-ban 99 éves bérleti szerződést kényszerítettek ki a kínai császártól Hongkong átadásáról, ami 1997-ben lejárt. Ekkor a Kínai Népköztársaság ünnepélyes keretek között visszavette Hongkongot, a világ egyik legjelentősebb kereskedelmi központját. [2] Teng Hsziao-ping, aki 1976-tól 1989-ig vezette Kínát, de haláláig minden lényeges kérdésben döntő szava volt, azt javasolta, hogy Hongkong mintegy 7 millió lakosa még 50 éven keresztül az »egy ország két rendszer« elvének megfelelően széleskörű autonómiát, különleges közigazgatási övezeti státuszt, és ezzel együtt a sajtó, a szólás, és a gyülekezés területein nagyobb szabadságot kapjon Kína többi részénél.

(...)

Amikor kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy Kína amerikanizálódásának egyre halványabbak az esélyei, és hogy az USA várakozásával ellentétben Kína nem csak Amerika hatalmas felvevőpiaca lesz, mint ahogy azt az USA a 19. század végétől tervezte, hanem jelentős beszállítója, mi több, hitelezője is, lépéskényszerbe került. Azzal is szembe kellett néznie, hogy Kína megkérdőjelezheti hegemóniáját. Ezért az USA a mindenhol alkalmazott és helyenként bevált rendszerváltó recepteknek megfelelően átvette és kibővítette azoknak a szervezeteknek a pénzelését, amiket a britektől megörökölt, és továbbiakat is életre hívott. Ezek mindegyike a hongkongi demokrácia hiányosságaira hivatkozott, amikor Kína hongkongi uralmának destabilizálását, figyelmének és erejének lekötését, szoftpolitikai defenzívába kényszerítését célozta meg.

2014-ben 79 napon keresztül bénították meg Hongkong egyes részeit a tüntetők. Az akkori főkormányzó, Leung Chun-ying szerint bizonyítottan külföldi erők álltak a város történetének addigi legsúlyosabb civil engedetlenségi mozgalma mögött. Állítását alátámasztja, hogy az USA szakértői addigra kineveltek, kiképeztek, és nagyra növesztettek egy olyan »demokratikus« ellenzéket, aminek egy része a Kínától való elszakadást, vagyis a hongkongi szuverenitás kivívását, értsd: a teljes autonómiát követelte.

Másik része pedig a jól bevált emberjogi követelésekkel kampányolt, és több demokráciát követelt. Az USA kongresszusa által pénzelt US Agency for Global Media (USAGM), a Voice of America és a Radio Free Asia adókkal, a CIA National Endowment for Democracyval (NED) alapítványával együtt felelt a közhangulat szításáért, a megfelelő számú aktivistáért és az akciótervekért. Az Open Technological Fund biztosította a műveletekhez szükséges lehallgatásbiztos kommunikációs eszközöket, az első körben kb. 2 millió dollárért. Ez ugyanaz a NED, ami Minszkben, majd Kijevben is részt vett a Majdanon folyó elégedetlenségek felhangosításában és szervezésében.

»Amiket mostanában csinálunk, annak jelentős részét 25 évvel ezelőtt a CIA még fedetten csinálta« – mondta Allen Weinstein, a NED egyik alapítója. [10] A NED az elmúlt két évtizedben dollármilliókat adott azoknak a hongkongi civil szervezeteknek, akik a demokráciaért folytatott küzdelmükhöz igénybe vették az USA segítségét.”

Fotó: MTI/ EPA/ Jerome Favre