Nyílt levél Navracsics Tibor miniszternek

„NYÍLT LEVÉL NAVRACSICS TIBOR MINISZTERNEK, AKI AZ EPP-NÉL CSAK EGY JÓL FIZETŐ KURATÓRIUM ÉLÉN ÉRZI JOBBAN MAGÁT

Tisztelt Miniszter Úr!

Önt szemmel láthatóan meglepte az, hogy az Európai Unió tagországai egyhangúan penderítették ki az alapítványokba kiszervezett, fideszes káderekkel megerősített egyetemeket az Erasmus es Horizont programokból. Ön most azt állítja, hogy erről nem szóltak, ezt nem lehetett előre tudni.

Tisztelt Miniszter és Kuratóriumi Elnök Úr! Tudja, ahogyan a civilizált világban azt sem írjuk bele minden egyes szerződésbe, hogy embert ölni tilos, mégsem gondolja senki, hogy szabad, úgy Európában nagyjából a XI. század óta mindenki számára alapvető az egyetemi szabadság elve. Oktatási biztosként akár még hallhatott is róla, ugyanis ez volt az egyik legelső szabadságjog. Az egyetemek már akkor teljes szabadságot élveztek minden világi és egyházi hatósággal szemben, amikor a boszorkányégetés gyakorlata még élt és virult. Nem mellesleg, ez a szabadság volt az, amely aztán Európát a világ egyik legfejlettebb térségévé tette, és amely elhozta a nagy földrajzi és tudományos felfedezéseket.

Ön pedig erre azt mondja, hogy sosem hallott erről? Kezét tördelve annyit tud mondani, hogy ha nagyon nagy baj, hogy pártpolitikusként egyetemi kuratórium elnöke, majd esetleg lemond – majd valamikor? Félreértésekről beszél, meg arról, hogy majd bizonyára sikerül megoldani a problémát úgy is, hogy Ön és a nepotista álláshalmozó haverjai azért maradhassanak a jól fizető kuratóriumi posztjaikon? És ezek után Önnek van képe kereszténydemokráciáról meg Európáról beszélni?

Nyugodtan tegye vissza a kisujját a kávéscsészére, és nézzen szembe a szikár tényekkel. Önnek semmi köze semmiféle európai vagy kereszténydemokrata értékhez. Önnek pontosan ahhoz a keleti barbarizmushoz van köze, ahol a szabadság szót még csak nem is ismerik, az előrejutás záloga pedig a vezérhez való feltétlen hűség. Az Ön karrierje, az Ön nyugati kiküldetései, az Ön bizottsági tagsága ugyanis mind erről szól: bezsebelni a jutalmat mások két lábbal taposása árán.

Ha Ön egy pillanatra is komolyan gondolta volna, amiket mond, akkor 2018-ban felállhatott volna, otthagyhatta volna a Fideszt, de Önnek jobb nyugaton tisztára mosni a zsarnokságot. Vállalhatta volna most is, hogy lemond az egyetemi kuratóriumból, mégsem tette.

Őszintén bízom benne, hogy valódi érdemei szerint is meg fogják Önt fizetni. Én például néhány gazdasági szankciót éppen el tudnék képzelni Ön ellen. Olyanokat, amilyeneket Putyinra és köreire vetettek ki. Azt hiszem, nem lenne aránytalan, tekintettel azokra a károkra, amiket most a magyar fiataloknak és kutatóknak okoz azzal, hogy Észak-Korea szintjére bombázza vissza a magyar oktatást. Én például ebben reménykedem, csak úgy szerényen, szomorkás tekintettel.”

***

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd