Kései bocsánatkérés Tamás Gáspár Miklóstól

„Vannak rossz következményei annak, hogy próbálok elfordulni a médiától, a bulvártól, és szinte egyáltalán nem követem a napi híreket. Sok salakanyagtól megkímélem ezzel magamat, ugyanakkor fontos hírek sem jutnak el hozzám. Így történhetett, hogy pár nappal azután, hogy Tamás Gáspár Miklós nyilvánosan beszélt a daganatos betegségéről, én publikáltam egy cikket a jórészt ismeretlen családi hátteréről. Később láttam, hogy elég rosszul sikerült az időzítés. A motivációm érthető, ezt kutatom, és a magam módján igazságkereső vagyok, ahogyan ő is az volt a maga módján, a saját útján. Ez talán megbocsáthatóbbá teszi a hibáinkat is.

Most olvasom, hogy meghalt. Így utólag kicsit bánom azt a cikket, nem mintha szerintem olvasta volna az írásomat, és nem mintha bármi ne lett volna igaz belőle, de ez így elég ízléstelen időzítés volt, még akkor is, ha akaratlan. Tamás Gáspár Miklóst a tudása, felkészültsége miatt nagyra tartottam, és tartom, ő szerintem tényleg hitt abban, amit leírt, és ez nagyon fontos. Csak a cinikus, gonosz, hitetlen [nem Istenről beszélünk] emberekkel nem lehet mit kezdeni.

Ha volt valóban baloldali [jelentsen ez bármit ma már, bárkinek] gondolkodó, ő az volt. Magasztalni sokan fogják, az ilyenkor megszokott túlzásokon talán ő mosolyogna a leginkább, én egyrészről bocsánatot kérek tőle a cikkem időzítése miatt, másrészt azt kívánom, nyugodjon békében! Egy nagyon kemény időszak, egy tépett lelkű nemzet meghatározó gondolkodója volt. Hiszem, hogy ő jót akart a világnak, Magyarországnak, a magyar nemzetnek.

Mostanában nagyon sokat jár a fejemben ez a József Attila-vers. A szomorú hírt olvasva megint felbugyogott bennem. Nem kell félreérteni, nem Tamás Gáspár Miklósról szól, nem őt kell felemelni a »sárból«, de talán mégis mindannyian, mi, magyarok átérezhetjük. Vagy inkább mi, emberek.”

Nyitókép: Nyitókép: Ficsor Márton