TGM meghalt

„Azt sem tudom, hogy a hétköznapi ügyekben való esetlenségére mennyire játszott rá, de úgy sejtem, hogy távolságtartását akarta mutatni a lényegtelen apróságoktól. Lehet radikális baloldali valaki, vehet részt bohókás kezdeményezésekben, megnyilvánulhat szabadszájúan, rock 'n' rollozhat zokniban, de amint megcsapja a közönségesség szele, föllép a hűvös értelmiségi, akinek semmi köze az adminisztrációhoz, se a szórakoztatóiparhoz. Létezik e téren egy makacs félreértés. Sokan hiszik, hogy pózokat aggatott magára, szerepet játszott. Holott csak példát mutatott. Nem azt, hogy miként illik viselkedni, hanem azt, hogy amit gondol, abból milyen magatartás következik. Amikor konzervatív-liberálisnak tartotta magát, és öltönyben-csokornyakkendőben, sétapálcával járt a parlamentbe, reprezentálta elveit. A dualizmus szabadelvű képviselői és a mintául szolgáló brit parlament tagjai pontosan így jelentek meg a plenáris üléseken. Csak a ruhájuk volt drágább és a szókincsük szegényesebb.

Tamás Gáspár Miklós ízig-vérig modern jelenség volt (modern alatt a közösségi média előtti korszakot értem, azzal már nem tudott, nem is akart mit kezdeni) – anélkül, hogy akár a modernségre, akár a jelenség mivoltra törekedett volna. (Az utóbbira azért egy kicsit).

Ráérzett, hogy eszméit nem csupán megfogalmazni kell, de megjelenítenie is – lehetőleg úgy, hogy legyenek kapcsolódások az aktuális korral. Kisebb meghökkenést váltott ki, amikor egy cikkében a Honeybeastet említette, és büszkén kérdezgetett, hogy mit szólok a Lovasi-parafrázisához. Ugyanakkor ez a modern jelenség nem zárta ki és nem is hiteltelenítette, hogy ami igazán érdekelte, ami haláláig az élményanyagot szolgáltatta, az már réges-régen nem létezett. Ilyen látszólagos ellentmondásokat bőven tudott még produkálni.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner