Értem én, hogy miért az Átlátszón vannak fennakadva

„Akkor itt van a tegnapi. Egy gondolatmenetet nem fejeztem be, a vita elsodorta az eszmefuttatás végét. Azt akartam még Huth Gergelynek mondani, hogy az az összeg, amelyet a CÖF emleget, hogy öt év alatt mennyit kapott az Átlátszó külföldről, az töredéke annak, amit a fideszes többség évente a Párbeszédnek vagy a Momentumnak folyósít. Huth-i logikát elfogadva érdekes következtetésekre juthatnánk zsoldos-megrendelő viszonylatban.

Ugyanakkor értem én, hogy miért az Átlátszón vannak fennakadva, nyilván sokkal kellemetlenebb, mint a hivatalos ellenzék. Noha az Átlátszónak egyáltalán nem dolga, hogy ellenzék legyen, és én már azt sem gondolom, hogy aki a hatalom (mégpedig mindenféle hatalom, nem csupán a kormányhatalom) viselt dolgaival foglalkozik, az valami rendíthetetlen bátor vitéz. Ez egy feladat, munka, meló. Amit el kell látni, el kell végezni, mert társadalmilag hasznos.

Ugyanakkor van benne valami rettenetesen monoton is. Ezredszerre is megnézni, hogy már megint kik nyertek tendereket, mely cégek milyen körülmények között cseréltek gazdát, milyen beruházásokat akarnak átnyomni a helyi lakosság egy részének vagy egészének a tiltakozása ellenére, hol irtottak ki ismét egy fél erdőt stb. Mivel az átlagnál is nehezebben bírom a monotonitást, alapvetően én nem is ilyesmikkel foglalkozom, hanem többnyire olyan elemzésekkel, hogy ennek ellenére vagy éppen ezért milyenek a viszonyaink. Aki olvasta a legutóbbi kétrészes tüntetéstörténetes írásomat, az nagyjából láthatja ezt. A következők is hasonlóak lesznek.”

Nyitókép: YouTube