Magyarország nem vonódhat be egy kilátástalan háborúba

Nehéz szavakat találni arra, ami napjainkban Ukrajnában zajlik. A lassan egy éve tartó háború elhúzódására valószínűleg a legelvetemültebb geostratégák sem fogadtak volna. Most azonban ott tartunk, hogy a felbecsülhetetlen vérveszteség és Kelet-Ukrajna lassú megsemmisítése ellenére sem sejlik fel a láthatáron a fegyverszünet reménye.

A háború eszkalációja, a megállapodás jelenlegi irrealitása mögött szövevényes ok-okozati hálózat húzódik, benne a putyini meghátrálásra való képtelenségtől a nyugat teljesen elhibázott háborús politikáján át a hullámzó ukrán helyzetfelismerésig. Számunkra, magyaroknak mind kontinensünk, mind pedig

A Kárpátalján közel százötvenezres magyar közösség életét az államilag támogatott ukrán nacionalizmus az utóbbi években igencsak megkeserítette. A kisebbségi nyelvhasználat korlátozása, a magyar iskolahálózat megroppantása és a mindennapi életet átszövő, általános magyarellenesség eddig is nehéz sorsot rótt a régió magyarjaira. A tavaly kirobbant háború azonban alapjaiban rengette meg a kisebbséget.

Még nehéz felbecsülni a sorozás ellen Magyarországra menekülők számát, miközben a szülőföldön maradók életkörülményei is ellehetetlenültek. Adventi utunk során magunk is meggyőződhettünk róla, hogy a folyamatos áramkimaradások miatt sötétben és hidegben telnek a beregszászi mindennapok. Az üzemanyag gyakran hiánycikk, és közintézmények is zárva tartanak.

A lakosság katasztrofális helyzete természetesen nem csupán Kárpátaljára jellemző, Ukrajna nagyvárosai hasonlóképp szenvednek.

A munkácsi Turul-szobor eltávolítása, a magyar címerek és zászlók levétele, a magyar iskola igazgatójának menesztése még magyarázható volna a városvezetés hungarofób beidegződéseivel. Azonban az ukrán nyilvánosságban rendre megjelenő Magyarország-kritika vagy épp Dnyipro polgármesterének alpári kirohanása teljességgel érthetetlen.

Ukrajna megfeledkezik arról, hogy Magyarország több százezer menekültnek nyújtott azonnal segítő kezet, és a támogatás egy év után is folyamatos. Hazánk egyetlen „bűne", hogy Nyugat-Európa folyamatos és visszafordíthatatlannak tűnő bevonódása ellenére kitart békepárti politikája mellett, és nem hajlandó a hadiexport szintjén egy vesztes háború részese lenne.

Vesztes háború, ugyanis

Ennek a háborúnak ilyen emberáldozatok és ilyen pusztítás után valódi győztese nem lesz. Nem reális azt feltételezni, hogy Ukrajna a 2014 előtti területi integritását a Krímmel együtt visszanyerheti, de valószínűtlen az is, hogy Oroszország a két keleti tartomány birtoklásánál többet elérhetne. Egy esztelen és kilátástalan vérontásban pedig az egyetlen vállalható magyar cél a következetes kívülállás lehet csak.
 

Kép: Szabó Botond Zsolt