Fények a sötétségben – ilyen Kárpátalja a háborús advent idején

Jéghideg, csontig metsző szél süvít a beregsurányi határon.

a máskor zajos asztélyi átkelőn. A háború tépázta Beregszászra tartunk.

Bár a lassan egy éve húzódó orosz-ukrán háború a katonai műveletek szintjén eddig – hála Istennek – alig érintette Kárpátalját, ám közvetett hatásaival mégis átformálta a térség mindennapjait.

A Kelet- és Közép-Ukrajnából meginduló menekültáradat Kárpátalján keresztül érkezett Magyarországra, közülük ugyanakkor több tízezren ebben a háborútól a legtávolabbra eső ukrajnai régióban telepedtek le.

azonban ennek pontos számadatait egyelőre nem ismerjük.

A helyiek tapasztalata azt mutatja, hogy a kárpátaljai magyarság még jobban Beregszászra és környékére koncentrálódik, azonban az otthon maradó családok nagy része is szétszakítva létezik.

Áruház Beregszászban: a gyenge világítás is aggregátorról megy, egyébként zseblámpával lehet vásárolni

A hadköteles korú férfiak közül sokan Magyarországra menekültek, másik részük pedig bujkál a hatóságok elől. A kilátástalan gazdasági helyzet, a folyamatos veszélyérzet és az elhúzódó háború megroppantotta a tavaly még 140-150 ezresre tehető magyar közösség erejét; azonban véglegesen megtörni nem tudta.

Beregszászi látogatásunk megerősített abban, hogy

A határon kevés autó várakozik, gyalogszerrel is csak néhányan indulnak útnak. A hetek óta tartó áramszünetek, az egyre hidegebbre forduló idő lassította a mozgást a határon, de szerencsés esetben zavartalanul át lehet kelni Magyarországról.

Nekünk szerencsénk van, így látogatásunk során akadálytalanul jutunk el adományainkkal a Beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Líceumba.

Az egyik beregszászi óvóhely, pontos helyéről a lakosság biztonsága érdekében nem írhatunk

A most didergően hűvös és dohos épület egyébként Kárpátalja legrégebbi magyar általános iskolája. Vezsdel Emese igazgatónő elmondja, hogy a mindennapok egy éve teljesen megváltoztak. A légiriadó például már hozzátartozik a napi gyakorlathoz. Korábban naponta ötször-hatszor is levonultak a diákok az egyik beregszászi óvóhelyre, most már csak naponta egy-kétszer zúgnak fel a szirénák. Mindez a gyerekek életének megszokott részévé vált, már mindenki tudja a dolgát, és fegyelmezetten követi a megtanult rutint.

Ahogy az igazgatónő meséli, a fegyelmezési gondok szinte teljesen megszűntek, a diákok ösztönösen megérezték, hogy ebben a folyamatosan fenyegetésben átértékelődtek a hétköznapok.

az iskola falára kitett rajzok imádkozó, térdelő katonákról, békegalambokról, tankokról és bombázásokról mesélnek. Hogy miként traumatizálja hosszabb távon az erőszak és az élet felborult rendje a legkisebbek lelkét, azt még sejteni sem lehet.

A háború ihlette gyermekrajzok a beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Líceum falán

A lassan egy éve az egész Ukrajnára jellemző hiánygazdaság után újabb csapások sújtják az itt élőket. Kijev korlátozza az energiaellátást, ami korábban csak napi néhány órás áramszünetet eredményezett, azonban az utóbbi hetekben néhány órára kapcsolják csak vissza a szolgáltatást.

A villany a legváratlanabb napszakokban tér vissza, így

töltik fel a telefonokat, és próbálják felfűteni a lakást. Az aggregátorok csekély megoldást jelentenek, üzemanyag-fogyasztásuk megterheli a havonta, forintra átszámolva 40-50 ezret kereső szülők pénztárcáját.

Így a beregszászi mindennapok nagy része jelenleg fény és fűtés nélkül a sötétségben zajlik advent idején. A város mintha kikerült volna a jelenidőből:

Áram csak néhány védett létesítményhez közeli szállodában és lakóházban van folyamatosan, jellemzően ide tér be mindenki telefont tölteni, melegedni; ám arra is van példa, hogy még e helyeken is megszűnik a szolgáltatás. Pékségek zárnak be, az áramellátás hiányában nem tudnak sütni. Éttermek mennek csődbe a megvásárolt és hűthetetlen alapanyagok miatt. Családok megélhetése lehetetlenült el az utóbbi napokban.

Vezsdel Emese igazgatónő az adományokat hozó hallgatókkal, akik az MCC Janus Pannonius Programévének keretében látogattak el Beregszászba

Ám mi ad mégis reményt? Mitől nem válik holt várossá Beregszász? Miben bízhatnak a helyiek? 

Az éjsötét utcákon meglepően fegyelmezetten közlekednek az autók, a szupermarketekben zseblámpával való bevásárlás sem idéz elő tömeges visszaéléseket. A főtéren zajlik az élet, a családok riadóláncon értesítik egymást arról, hol van éppen villany, hová lehet jönni melegedni, sütni, a fényben kicsit együtt lenni.

A városban képzéseivel öt éve jelen lévő Mathias Corvinus Collegium Dobsa Beáta képviselet-vezető, a helyi közösség kifogyhatatlan energiájú szervezőjének vezetésével kétszáz diákot és szülőt mozgatott meg egy jótékonysági süteményvásárra, ami nem csupán a közösség életerejét világítja meg, hanem az segítségnyújtás és önzetlenség szép példája is. A nyomorúságos helyzetben élők összefogását mutatja a még elesettebbekért.

Szóba elegyedünk a helyi szülőkkel. Egyikük elmondja, hogy ezeket

A gyermekek gyertyafény mellett olvasnak és játszanak ugyan, de olvasnak és játszanak. Úgy véli, amíg ez a tűz él bennük, amíg lesznek olyanok, akik ilyen lehetetlen helyzetben is próbálják végezni mindennapi feladataikat, addig lesz jövő, magyar jövő is Kárpátalján.

Dobsa Beáta, az MCC helyi képviselet-vezetője jótékonysági akciót szervezett a beregszászi MCC-s diákokkal és szüleikkel

Képek: Szabó Botond Zsolt