Tudom, megint én leszek az ellenszenves semmisejó hipszter

„Tudom, megint én leszek az ellenszenves semmisejó hipszter, de én a Himnusz helyett a Szózatot tenném a nemzet első dalává. A Himnusz egy kesergő egyházi imádság, de szerintem annak sem igazán való, mert az a sor, hogy »megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt« minden keresztényi alázatot figyelmen kívül hagy. A jövendőt megbűnhődni? Krisztus a keresztet átugorva, már a keresztútról a feltámadáshoz ugrana? Nekem ez nem jön össze és nem is tudok azonosulni azzal, hogy »Uram adj ide mindent is, mert most már tényleg nagyon rossz volt nekem«...

Ellenben a Szózat! Micsoda elszántság, micsoda odaadás van benne a nemzet iránt, a száz halálon keresztül való kitartás, az ellentmondást nem tűrő sorok:

»Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar-.
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.«

Én nem keseregni akarok a magyarság sorsán, hanem ilyen, Vörösmarty-féle hozzáállással munkálkodni a magyar jövőn és ezt a Szózat fejezi ki igazán, ezt akarom hirdetni szilveszter éjfélkor, vagy akár meccsek előtt és legfőképp nemzeti ünnepeinken.”

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton