„»A kereszténység, annak hagyományai, az azzal együtt járó „rejtett életforma«, amelyet ma még egy átlagos ateista is követ a hétköznapokban, azok ritmusában, mindig is irányt mutatott nekünk – morális iránytűként szolgált a jó és a rossz szétválasztásában, esztétikában, viselkedéskultúrában, a nő-férfi viszonyban és a gyermeknevelésben, csakhogy az élet néhány fontos területét említsen.
Európát és annak népeit történelmük során ezek az útmutatások »segítették át a nehézségeken, és ez az összetartozás jelentette számukra a kontinuitást és a bizonyosságot« (David Engels, Mit tegyünk?)
Ha megszakad ez a kapocs, akkor az energia, az inspiráció vész el a kultúránkból, amely a szó jelentette cselekvés helyett, így megkövül és az anyag mozdulatlanságába dermed. Teremtés nélkül pedig nagyon nehéz lesz önazonosságunkat megőrizni.
»Ennek felismerése életbevágó, hiszen a keresztényellenesség és a morális kérdésekre adott válaszok más vallásokban keresése soha nem látott méreteket öltött a kontinensünkön. Mielőtt más vallásokhoz és filozófiai irányzatokhoz fordulnánk útmutatásért, érdemes volna a választ az európai civilizáció történelme során mindvégig támaszt nyújtó kereszténységben keresnünk.
Adjunk, hát esélyt a hitnek, amely évszázadokon keresztül vezetett minket!« (David Engels)”
Nyitókép: BEATA ZAWRZEL / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP