„»A kereszténység, annak hagyományai, az azzal együtt járó „rejtett életforma«, amelyet ma még egy átlagos ateista is követ a hétköznapokban, azok ritmusában, mindig is irányt mutatott nekünk – morális iránytűként szolgált a jó és a rossz szétválasztásában, esztétikában, viselkedéskultúrában, a nő-férfi viszonyban és a gyermeknevelésben, csakhogy az élet néhány fontos területét említsen.
Európát és annak népeit történelmük során ezek az útmutatások »segítették át a nehézségeken, és ez az összetartozás jelentette számukra a kontinuitást és a bizonyosságot« (David Engels, Mit tegyünk?)