Merjünk senkik lenni?

„Kovács László egykori külügyminiszter még azzal a bölcsességgel hívta fel magára a figyelmet, hogy kijelentette: »Merjünk kicsik lenni!« Hol vannak már a régi szép idők, a daliás idők, amikor a »magyar« baloldal még akart egyáltalán valamilyen lenni. Ha kicsi, hát kicsi. De a kicsi is valamilyen legalább. A daliás idők elmúltak. Kovács László nem is oly kései utódai – ült ő még nemrég Gyurcsánnyal egy pártban! – új stratégiát dolgoztak ki a maguk és az ország számára.

Az új stratégia lényege: ne legyél semmilyen se! Húzódj be egy aktuális vagy aktuálisnak vélt »nagyhatalom«, »világhatalom« hóna alá – tudnék velük kapcsolatban más testüreget is mondani, ami találóbb lenne, de végtelenül kegyes és békességes hangulatban vagyok –, és ott bekkeld ki a dolgokat! Ez különösen remek stratégia akkor, amikor az egész baloldalt és csatolt részeit külföldről pénzeli az adott, aktuális (vagy annak vélt) nagyhatalom.

Mint éppen most, ezeket, az Egyesült Államok és Soros.

Az az Egyesült Államok, amelyik saját geopolitikai érdekeit szem előtt tartva úgy döntött, egyszer s mindenkorra véget vet annak a win-win szituációnak, amelyben Európa és Oroszország békésen kereskedett egymással. Hogy is fogalmazott nemrég valamelyik német illetékes elvtárs? »Vége van azoknak a kényelmes időknek, amikor a Nyugat az olcsó és megbízható orosz energiaforrásokra alapozta jólétét.«

És tessék mondani, miért is van vége? Ki és mikor döntött úgy, hogy vége lesz? Ki és hogyan provokálta az oroszokat addig, ameddig elvesztették józan ítélőképességüket, és elkezdték ezt a rohadt háborút? Ki és miért fegyverzi fel az ukránokat a legvégsőkig, hogy a háború minél tovább tartson? Kinek az érdeke ez az egész? Ki jár jól a háborúval és azzal a képtelen, önsorsrontó helyzettel, amelyet a német illetékes elvtárs megfogalmazott? Ki és mikor kérdezte meg erről az egészről az európaiak véleményét?

Kell-e még valamit kérdeznem, Ildikó?”

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner