Makulátlanok

„Romba döntötték Brüsszelt, törtek-zúztak a marokkói bevándorlók – harsogta a kormánypropaganda azt követően, hogy Marokkó 2-0-ra legyőzte Belgiumot a labdarúgó-világbajnokságon, amivel jó, bevett szokása szerint arra igyekezett rámutatni, milyen mocskos népségek özönlik el Európát, a híradások tálalása a szokásos narratívát volt hivatott erősíteni: akarod, magyar, hogy itt is ezt tegyék, hogy ide jöjjenek, és felborogassák a kukádat, betörjék a kirakatodat meg a kocsid ablakát? Ez van ott, ahova beengedik őket: káosz!

Törni meg zúzni, kárt okozni, botrányt csapni elfogadhatatlan és elítélendő cselekedet. A jobb oldal szerint azonban csak akkor, ha azt arabok, afrikaiak, valamilyen, a miénktől eltérő bőrszínű, gyanús küllemű egyének csinálják. Ha fehér, kopasz, magát kerszténynek valló magyar futballdrukker cselekszik hasonlót, az nem egyáltalán olyan nagy baj (sőt: olykor dicsérendő!). Még akkor sem, ha éppenséggel Budapest belvárosában gyújtogat. 2006 őszén épp ez történt. Az sem komoly probléma, ha ezek a szimpatikus fiatalemberek, akik között akadt speciel gyilkosságért elítélt delikvens is, diákokat vegzál és elpaterol a Fidesz-székház környékén. Simán belefér továbbá, hogy a nagy darab kopaszok nemhogy az utcán randalíroznak, konkrétan választási csalást követnek el, amint tették 2016-ban Nyakó Istvánnal a Nemzeti Választási Irodában.

Tipikus fideszes hozzáállás. Ha ők csinálják, az oké, ha más, az nem oké. Így van ez mindennel, lopással, csalással, asszonyveréssel, gyerekmolesztálással. Az erkölcsi értékítélet alól önmagukat felmentik, vagy még inkább: ők mindenek felett állnak. Sajnálatos módon csapatsportok szurkolói körében gyakorta előfordul, hogy egy-egy jelentős siker ünneplése agresszióba csap át. A hallatlan boldogság felszínre hozza a mindennapok frusztrációját, láttunk már ilyet hazánktól kezdve Franciaországon át az Egyesült Államokig sok helyütt. Volt közöttük fehér, fekete, barna, sárga.”

Fotó: Nicolas Maeterlinck / BELGA / AFP