A NER és a tüntetések: elzúgtak forradalmai

„Ehhez képest volt a jegesnél is hidegebb zuhany az ellenzék számára a ’18-as választás eredménye. Az emiatt érzett csalódottság és frusztráció mutatkozott meg Budapest közterein közvetlenül a választást követően, hogy azután az apátia legyen az úr. Részint ennek reakciója volt, hogy az ellenzéki politikusok a közönséget felrázandó formabontó parlamenti performanszokba kezdtek, az engedetlenség formáit pedig igyekeztek kivinni az utcára is. A már említett hídfoglalós, füstbombás, túlóratörvény elleni megmozdulások ennek a kisülései voltak, és ez mutatkozott meg az MTVA előtt is.

Az akciók azonban csak egy szűkebb kört radikalizálhattak, nem a társadalom szélesebb rétegeit, legalábbis ez látszik az időközi választások eredményeiből. A megelőző négy évvel szemben 2018 és 2022 között megint a Fidesz dominált. Az első ciklushoz hasonlóan az időközik kétharmadát a kormánypárt és csatolt része nyerte meg. Hogy mégsem ez a tény határozta meg a kormányellenesek hangulatát, az az önkormányzati választásnak köszönhető. A rendszerváltás óta először tartottak parlamenti ciklus közben általános helyhatósági választásokat, amelyeken az ellenzék a NER első 8 évéhez képest jelentős pozíciókhoz jutott. Valójában azonban csak annyi helyet szerzett meg, amennyit 2006-os önkormányzati veresége után az MSZP-SZDSZ is birtokolt. Az idei választás – a háború és az ellenzéki hibák hatása mellett – azokat az erőviszonyokat mutatta meg, amelyek láthatóak voltak ciklus közben is.

Összefoglalónkból akár az a következtetés is levonható, hogy a NER-ben rendezett demonstrációk néhány tíz-, esetleg százezer ember szabadidős tevékenységeként szolgálnak. Van ilyen aspektus is, és vannak, akik önkéntelenül ilyen irányba tolják a megmozdulásokat. Azonban nem volt minden demonstráció és egyéb akció eredmény nélküli.”

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán