„»Letekint rád« – így köszönnek el egymástól – többek között – a Szolgálólány meséje című könyvben, illetve filmben, és letekintett ránk a magyar miniszterelnök is. A vallási áthallás indokolt, hiszen ezúttal Magyarország legmagasabb épületének tetejéről szemlélte meg a fővárost, az alattvalóit, hívőit.
Eddig a Karmelita kolostor magának építtetett erkélyéről tekintett le ránk, most magasabbra tört, mondhatni a legmagasabbra. A MOL-torony, a MOL campus – ahogy ők hívják, ki tudja miért – magasából, miután rövid időn belül kétszer is sikerült megaláznia az ország, sőt Közép-Európa egyik leghatalmasabb vállalatának vezetőjét. És tette ezt úgy, hogy eközben ez a vezető hálásnak mutatta magát, noha azok, akik értenek a metakommunikációs jelekből, láthatták: Hernádi Zsolt nem boldog.
Miért is lenne az, amikor a torony átadásának előestéjén a kormány a padlót törölte fel vele; látszólag nyertes csatát vívott meg, miközben nagy árat fizettettek érte vele. Az volt az az este, amikor odaállították őt a kormány kancelláriaminisztere mellé, hogy együttesen kihirdessék: vége a hatósági árnak – nálunk ezt ársapkának nevezik –, innen kezdve, azaz a bejelentéshez képest negyed-, félóra múlva, piaci árat kell fizetnie mindenkinek a benzinért és a gázolajért. Hernádi az intézkedést, már tudniillik a sapka bevezetését mindig is értelmetlennek tartotta, ezt egy konferencián külön is elmondta, alig két héttel a kormányinfón való fellépése előtt. De már korábban is leszögezte: az állami beavatkozás a piaci folyamatokba károkat fog okozni, meg kell szüntetni.
De hát akkor mi ebben a rossz Hernádi Zsoltnak. Mi abban a rossz, hogy ez végül bekövetkezett, a kormány visszalépett és szabad utat adott a piacnak. Hiszen Hernádi győzött…
Igen, látszólag igen. Csak hát… A nagyon figyelmesek, a későn fekvők, és a politika híreit éjszaka is követők azonban láthatták, hallhatták, mi is történt azon a kormányzati tájékoztatón, közel éjfélhez. A Gulyás Gergely melletti pulpitust elfoglaló MOL-vezér, afféle karinthys figuraként, a rossz tanuló felel mintájára igyekezett megfelelni az elvárásoknak; sűrűn ismételgette, hogy a szankciók okozta károk lökték az egekbe az üzemanyag árát; talán többször is mondta, mint az megkívánták tőle, nehogy baj legyen belőle. Azóta Orbán szorgalmasan használja is a jelenlegi ár eposzi jelzőjeként a szankciós benzinár kifejezést, hála Hernádinak.”
Nyitókép: Facebook