Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Lúzernek. Mert az. Mint a baloldal egésze, Jobbiktól DK-ig.
„A baloldal vágya az ugyanolyan testtartás, mint amit ők maguk valósítanak meg a nap 24 órájában. A tespedtség. Soha ne felejtsük el, hogy azért és csak azért vagyunk kellemetlenek a baloldalnak, mert nem tartjuk el a kisujjunkat. Nem játsszuk meg a folttal bevarrt zakójú professzort, nem nyammogunk, hanem földharcot folytatunk.
Addig nem voltunk sikeresek, ameddig nem ilyen logika alapján jártunk el, ameddig saját magunk előtt is el akartuk játszani, hogy a konzervatív az valójában gyengét és idomítottat jelent, aki előzékenyen szalutál a baloldaliak felé. Az erő és a győzelem tett minket azzá, amik most vagyunk. Mert hadd parafrazáljam Kötter Tamás barátomat: ha a győzelem és a széplelkűség között kell választani, akkor én mindig a győzelmet fogom. Mire mutat rá a 2010 utáni világ, ha nem ennek az elvnek az igazságára?
Mondom máshogy. Focis példával. Tudják, az olaszok hogy hívják, ha valaki fociban a szimpatikus vesztes? Lúzernek. Mert az. Mint a baloldal egésze, Jobbiktól DK-ig.”
Nyitókép: Mandiner-videó