Árstopos petárda

„Ahhoz, hogy mindenkin úrrá lehessen a kötelező szilveszteri vidámság, még kellene gyorsan valami közérzetjavító intézkedés. Hála istennek rendeleti kormányzás van, a parlamenti képviselők nyugodtan hajcsikálhatnak otthon, nélkülük is sitty-sutty bármit ki lehet hirdetni.

Szerintem lesz következő fokozat is, egy rendelettel is túl sok még a macera. Miután a kormányfő megálmodja, át kell tenni a szép, hivatalos bikkfanyelvre, meg kell jelentetni a Közlönyben, ilyesmi.

A rendeleti helyett elég lenne a nyilatkozati kormányzás. A miniszterelnök nyilatkozik valamit, leginkább a rádióban, aztán úgy lesz, és kész. Lényegében most is ez van, nem igaz? Ha nem jön be, legfeljebb a következő pénteken mond valami mást, addig kibírjuk.

Most is megmondta, hogy rém nehéz év volt. Szerintem inkább rém pocsék, de jelzőkön nem fogunk vitatkozni. Eddig tűrtem is a nehézségeket, de az már sok volt, hogy Mészáros Lőrinc lecsúszott a leggazdagabb magyarok között a 3. helyre. Ez vért kiált. A miniszterelnök és az akkor még vele egy test, egy lélek bankelnök ugyan megjövendölte, hogy mi magyarok a kanyarban fogunk előzni a válság idején, de azt soha nem gondoltam volna, hogy lesz, aki Mészárost előzi. Persze az őt lekőröző Csányi Sándor és Felcsuti Zsolt is magyar, de a mimagyarság kvintesszenciájának eddig mégiscsak Mészáros Lőrinc számított. A NER legfőbb teremtményének: az Új Nemzeti Tőkésosztálynak a jelképe és zászlóshajója, szuverenitásunk, függetlenségünk záloga. Dehogy a miniszterelnöktől független, ne tessék hülyeségeket kérdezni, máris megártott a pezsgő?!

Jó, nemzethalált azért még nincs ok vizionálni, a bronzérmes 3. hely se olyan megalázó (én pl. kiegyeznék akár egy 30. hellyel is). Kisfaludy is megírta, hogy „él magyar, áll Buda még”, és bár nem kifejezetten a Karmelitát említette (nem jött volna ki az időmérték), tudjuk, hogy a vigasz forrásaként csakis arra célozhatott.

Ideje hát, hogy a Karmelitában a közérzetjavítás szokott receptjéhez nyúljanak: jöjjön újabb árstop. Ez egy ideig garantáltan hatni szokott, mindaddig, amíg el nem fogy a benzin vagy a 2,7%-os tej. De erre is van megoldás: találékony kormányunk most elrendelte, hogy minden üzletben dupla annyi készlet legyen az ársapkás árukból. Valamint legyen világosság. Volt, akinek ez már így, bemondásra sikerült. Az a kereskedők baja, ha ők sem tudnak beszerezni.

A módszer felvillanyozott. Nem tudom, hasonló közérzetjavító célból nem volnának-e szívesek elrendelni, hogy mostantól ne fájjon a fogam. Nekik nem kerül semmibe, én viszont cserébe megígérem, hogy nem óbégatok majd kristálycukorért. Az úgyis árt a fogaknak.

De mondom: a legjobb, ha néhány más termék feje búbjára is rányomják az ársapkát. A szilveszterre való tekintettel az árstopos petárdát javaslom. Ez azért praktikus ötlet, mert hivatalosan amúgysem szabad árulni, tehát senkit sem irritál, hogy már megint hiánycikk lett egy árstopos termék. (Bár egy bulvárlap rejtett kamerával felvette, hogy az egyik pesti bolhapiacon titokban 50 darabot ad potom 2000-ért a „Petárdás Nagyinak” nevezett néni – isten bizony nem én vagyok az.) Megjegyzem, 2005-ben tiltották be a forgalmazását, szóval Gyurcsány a hibás. Esetleg egy plakátkampányban erre fel is lehetne hívni a figyelmet.

A plakátokról jut eszembe, hogy a petárdánál sem arról van szó, hogy az mindenkinek tilos. Nem. A kormány vígan petárdázik, durrogtat, minden más hangot elnyomó effektusokat produkál, hátha addig sem figyelünk másra. Ezt hívják kormánypropagandának.”

Nyitókép: Facebook