Józan ész helyett megfelelés az establishmentnek – Ez Brüsszel válságkezelési technikája

„Miközben Európában egyre mélyebb gazdasági, politikai és társadalmi törésvonalak jelennek meg a különböző típusú válsághelyzetek állandósulása miatt, addig Brüsszel a hosszú távú következményekkel nem törődve, egyes tagországok politikai megleckéztetése révén az egész európai közösség stabilitását teszi kockára. Sümeghi Lórántnak, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzőjének az írása.

Azt követően, hogy nemrég végleges bizonyosságot nyert az az eddigi feltételezés, miszerint a »bizonyos és számszerűen meghatározott« feltételekhez kötött uniós forrásokhoz vezető út mégsem konkrétumokból, illetve előre meghatározott mérföldkövekből, hanem sokkal inkább véleményes és a végtelenségig kibővíthető kritériumokból áll, túlzás nélkül kijelenthető, hogy a brüsszeli gyakorlat mind Lengyelország, mind pedig Magyarország esetén is kimeríti a politikai zsarolás fogalmát.

Úgy tűnik, a bürokratikus modus operandi az elmúlt évekhez képest mit sem változott: ahogy a múltban a migrációs és a koronavírus okozta válság idején, úgy Brüsszel a jelenlegi háborús, illetve szankciós politika okozta gazdasági válság kapcsán is az átfogó európai érdek képviselete helyett ismét kizárólag az ideológiai nyomásgyakorlás fokozásában érdekelt.

Adódik a kérdés, hogy ami a politikai, illetve gazdasági versenyképesség kérdését illeti: mindez milyen hosszú távú perspektívát jelent nemcsak a kelet-közép-európai térségre, hanem magára az egész európai közösségre.

Hogy a kérdés mennyire nem légből kapott, hűen érzékeltetik az elmúlt évek azon, hasonlóan politikailag motivált válságkezelési technikái, amelyek rendre nem a krízisek megfelelő ellenszerét keresték elsősorban, hanem sokkal inkább a válsággal összefüggő brüsszeli ideológia kiterjesztésének a lehetőségét. Ennek következtében jelentősen korlátozódott Európa önvédelmi és fejlődési képessége.”

Nyitókép: Mandiner Archív