Úgy tűnik, a bürokratikus modus operandi az elmúlt évekhez képest mit sem változott: ahogy a múltban a migrációs és a koronavírus okozta válság idején, úgy Brüsszel a jelenlegi háborús, illetve szankciós politika okozta gazdasági válság kapcsán is az átfogó európai érdek képviselete helyett ismét kizárólag az ideológiai nyomásgyakorlás fokozásában érdekelt.
Adódik a kérdés, hogy ami a politikai, illetve gazdasági versenyképesség kérdését illeti: mindez milyen hosszú távú perspektívát jelent nemcsak a kelet-közép-európai térségre, hanem magára az egész európai közösségre.
Hogy a kérdés mennyire nem légből kapott, hűen érzékeltetik az elmúlt évek azon, hasonlóan politikailag motivált válságkezelési technikái, amelyek rendre nem a krízisek megfelelő ellenszerét keresték elsősorban, hanem sokkal inkább a válsággal összefüggő brüsszeli ideológia kiterjesztésének a lehetőségét. Ennek következtében jelentősen korlátozódott Európa önvédelmi és fejlődési képessége.”