„KISZÁMOLTAM: ebben az évben 750 908 forintot költöttem üzemanyagra.
Ha szerényen úgy számolok, hogy a benzinárstop átlagosan 50 százalékot spórolt nekem a piaci árhoz képest (ami hol 20, hol 80 százalékkal haladta meg a hatóságit), az azt jelenti, hogy idén 375 454 forint maradt a zsebemben összesen.
Mindezt úgy, hogy – akárki akármit mond, akármilyen para is volt akármikor – soha nem maradtam üzemanyag nélkül, egész évben talán ötször, ha kellett prémiumot tankolnom, mert nem volt 95-ös. Pedig – mint az a fenti szép számból látszik – megjártam Tolnát-Baranyát, és ez már a spórolós üzemmód volt, messze kevesebb, mint tavaly.
Ha valaki nekem azt mondja, hogy ez nem világraszóló teljesítmény, hogy ez a pici ország ezt 13 hónapon keresztül bírta, és minden autózó családnak a zsebében hagyott 2-3 hónapnyi élelmiszerinflációt, az nézzen mélyen magába és maradjon inkább csendben.
TEHÁT: az egyetlen legitim hang e tárgyban a HÁLÁS KÖSZÖNETÉ. Köszönet a Molnak, hogy kurucos volt, hazafias, és a vállára vette benzinügyben (az extraprofitadóval együtt!) Az egész országot. Köszönet a kormánynak, hogy jól találta ki, és végig tudta, mikor nem kell megszüntetnie az árstopot (libsi vértyogás ellenére sem), meg azt is, hogy mikor kell elengednie. Tudomásul kell venni: amikor nincs, akkor nincs. Így is épp elég nehéz volt kielégíteni az igényeket, finomító nélkül csak a Mindenható tud ársapkás benzint csinálni, Ő meg épp nem ezzel foglalkozik.
AZ ÉN SZAVAM A KÖSZÖNÖM. És akinek van egy csöpp esze, azt hiszem, az csatlakozik.
Üdvözlettel, Sapifan”
Nyitókép: Mandiner Archív