Égett az arcunk, hogy a kormány Putyint támogatja

„Követem a működésüket s némileg meglepődve tapasztaltam, hogy nehéz helyzetük ellenére, Ukrajnába szállítottak adományokat, komolyan véve a felebaráti szeretetet. Mit tudhatunk erről az útról?

Égette az arcunkat az, amit a kormány művel ezen a területen és valami leírhatatlan szégyen Putyin szekerét tolni és elfelejteni, hogy Magyarország is mit élt át ’56-ban, amikor mi is Molotov-koktélt hajigáltunk. Ha akkor nekünk fájt az orosz csizma, hogyne fájna Ukrajnának. Ugyanúgy voltunk vele, mint hajdan a baltás gyilkos történetében, nem tudom, erre emlékszik-e?

Sajnos igen és arra is, milyen gyorsan és szégyentelenül elfelejtette az ország.

Majd’ tíz éve történt s elmentünk bocsánatot kérni Örményországba, mert azt gondolom, így helyes. A konkrét segítséget most többek között az jelentette, hogy Demszky Gábor szerzett egy nagy teljesítményű generátort a fővárostól, ami képes biztosítani egy tízemeletes ház energiaellátását is. De nem erre, hanem Kijev elektromos hálózatához használják fel, amivel a hőellátását is biztosítani tudják. Ezek ugyanis a kiemelt célpontok, amiket az oroszok támadnak s egy találat következtében fél napra le is állt az áramszolgáltatás a városban. Vittünk még egy tonna jó minőségű tartós élelmiszert, kolbászt, szalonnát, konzerveket, olajat, lisztet, cukrot. Része volt a transzportnak 120 darab, a nagy hideg ellen is védő hálózsák és egy autónyi matrac.

Honnan tudták, hogy minek veszik hasznát?

Előtte informálódtunk, mi az, aminek igazán örülnének. Ennek része volt több mázsa édesség, meleg ruha is. A konvojunk öt mikrobuszból állt. Rögtön az érkezésünk pillanatában légiriadó volt, mert újabb dróntámadás indult a városra, de ezt Kijev felett megsemmisítették. A város környékén, Bucsán és más településeken is látogatást tettünk, olyan területen is jártunk, amit fél évig elzártak az oroszok a külvilágtól, több családapát agyonlőttek, volt köztük 11 gyerekes férfi is, aki menekítette a családját s eközben lábon lőttek, de elvérzett. Sok drámai történet került elénk és azt láttam, hogy az adománnyal vetekszik az, hogy ülünk és hallgatjuk őket, így kiönthették a szívüket. Egyértelműen nagyon jólesett nekik, hogy szemben a magyar kormány magatartásával, mi elmentünk és még december végén is tervezünk egy utat. ”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd