„Ellenzéki értelmiségi körökben egyre jobban terjed a nézet, hogy nincs már értelme az ellenzéki pártokkal foglalkozni, nem számítanak, tulajdonképpen már nincsenek is, látszatpártok látszatpolitikusai ágálnak a köztereken, tökéletesen esélytelenül arra, hogy valaha is megszerezzék a választók többségének támogatását.
A gondolatmenet folytatása úgy szól, hogy az ellenzék immár nem is tehet erről, a Fidesz hozott létre olyan közéleti helyzetet, amelyben nem lehetséges a sikeres ellenzéki politizálás. Kétségtelen, állítják a fent nevezettek, hogy a magyar ellenzék katasztrofálisan rosszul teljesít, de akkor sem győzhetne, ha tehetséges politikusok vezetnék, a Fidesz-kormányt csak a külső erők dönthetik meg.
Ez az állítás egyszerre menti fel az ellenzéket és rágalmazza a polgári pártokat. Azt sugallja, hogy noha a jogi keretek megvannak, a gyakorlatban megszűntek a demokratikus verseny lehetőségei. Ezzel egyúttal föl is menti az ellenzéket annak a kötelezettsége alól, hogy a közpénzekből folyósított jövedelméért tisztességesen megdolgozzon, a kormánynak és a kormányzásnak szakszerű ellenőre legyen, a választóknak vonzó alternatívát mutasson föl.”
Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi