Nácizás

„A térség valamennyi országában fokozódó, egyelőre szerencsére verbális szinten tartható polgárháború annak a következménye, hogy az uralmi elitek egymás közötti konfliktusaikban megpróbálják leképezni az új globális hatalmi egyezség várható lokális következményeit. A verbális polgárháború eme újabb fejezete a felhasznált hamis, mérgezett fogalmakkal, amelyek eleve megbélyegzési célzattal születtek, a lokális uralmi csoportok közötti hatalmi összeütközések várható lemeztektonikáját rajzolja ki.

Magyarországon a rendszerváltás rendszere alapvetően, a 2010 óta kialakulni látszó berendezkedés meg kifejezetten és kizárólagosan a német–orosz, kölcsönös előnyökön nyugvó tartós együttműködésre mint külső globális feltételrendszerre épült. Mivel ez látványosan összeomlott, és bár az új globális hatalmi egyezség tartalma még bizonytalan, igen valószínűtlen, hogy a német–orosz együttműködésből bármi megmarad, így a lokális rendszer, a rendszerváltás rendszere most néhány év alatt egészen bizonyosan elveszti legfőbb globális legitimációs talapzatát. Új hatalmi viszonyok, új elvek (pontosabban elvtelenségek), magyarázó ideológiák, új hatalmi legitimációs keret és ehhez illeszkedni próbáló narratívák jönnek létre kikerülhetetlenül. Mindez értelemszerűen sokkal kiszolgáltatottabbá, sérülékenyebbé teszi a 2010 óta fennálló berendezkedést, és a világháború primer sokkja miatt egyébként is felkavarodni látszó társadalom-lélektani »zavaros« kiváló »halászati« lehetőségeket kínál az olyan gátlástalan politikai brókerek számára, mint a most nagyon is tudatos hatalmi számításokra építő, jó szimattal nácizni kezdő képviselő.

Mivel a politikai kommunikáció végletekig lebutított diskurzustere lehetetlenné teszi mindennek az elbeszélését, így nagy valószínűséggel újabb lelki, erkölcsi, szellemi megpróbáltatások előtt állunk.”

Nyitókép: Képernyőfotó