„Kevés álságosabb beiktatási beszédet hallhattunk, mint amit Novák Katalin előadott. Ilyeneket mondott: »számíthatnak rám azok a magyarok is, akik a többség számára láthatatlan helyeken, rossz körülmények között élnek. Ott leszek közöttük, leülök a sámlira, meghallgatom és képviselem őket. Fül, szív és száj akarok lenni azok számára, akiket most kevésbé hallunk, látunk és értünk, hogy érezzük: összetartozunk«. Azért volt mindez szánalmas, mert Novák az elnöki kinevezés elfogadásával tudta, hogy egy diktátor parancsainak a végrehajtására vállalkozott.
Novák eljátszotta a legkisebb leányt, akiből köztársasági elnök lesz, és hivatalát az igazság képviseletére és az elesettek védelmére használja. Ő lesz a női Mátyás király. Talán el is hitte a mesét a régi énje, amelyet már rég eladott. Az olyasmiről álmodott volna, hogy neki önálló döntése lehet és ő lesz az »emberek elnöke«. De ez a kinevezés nem erről szól. Ide gazembernek választották, és ő erre mondott igent. Pontosan tudta, hogy egy diktatúra kiszolgálására kapott megbízást, és addig lehet elnök, amíg ezt megteszi. Ezt vállalta, és a vállalását teljesíti. Ő lett a gonosz a mesében.
Mi sem bizonyítja jobban, minthogy eddig minden elé tett papírt aláírt, és ezt teszi majd ezután is. Nem vesz tudomást a kirúgott tanárokról, az alapvető jogsértésekről, az oktatás katasztrofális helyzetéről. Nem éri el az ingerküszöbét, hogy családokat tesznek tönkre. De a »sámlis« ígéretéhez képest a legalja ténykedése a »szociálisnak« nevezett törvény módosításának aláírása volt. Ez a törvény eltörli az állam alapvető kötelességét, az elesettekről való gondoskodást. Az állam kivonul onnan, ami a dolga. Mostantól mindenkinek magáról kell gondoskodnia, ha nem tud, megdöglik.”
Nyitófotó: Facebook