Ez volt a liberális demokráciák visszavágásának éve

„Csak ne nevezzük annus mirabilisnek. Ahhoz túl sok szenvedés volt Ukrajnában.

Ami jó ízlés határain belül van – és elengedhetetlenül fontos – , hogy megnevezzük azt a sok módot, ahogyan a nyugat idén felemelkedett. Az autokraták jók abban, hogy az Egyesült Államok és barátai egyes kudarcai – mint például az afganisztáni kivonulás – beleillesszék a feltartóztathatatlan hanyatlás történetébe. Amikor tehát az események a másik irányba mennek, a liberálisoknak a saját dobjukat kellene ütni. Az év elkényeztette őket példákkal.

Emmanuel Macron lett az első francia elnök, aki 2002 óta megnyerte az újraválasztást. Ezzel Marine Le Pent is nyugdíjba küldte. A nyugat legsikeresebb megválasztott politikusa egy Molière-idéző centrista és egykori bankár. Képzeljük el, ahogy ezt a 2016-os populista pompa közepette mondják.

Az Egyesült Királyság az évet Boris Johnson miniszterelnökkel kezdte, és Rishi Sunakkal fejezi be, ami ha más nem is, de legalább egy erkölcsi javulás. Még Liz Truss is tett némi perverz jót a nemzetet irányító intézményeknek, rövid, de mégis túl hosszúra nyúlt megbízatása alatt. A kincstár, a központi bank, a költségvetési felügyelő: mindegyiket aláásták, mindegyiket igazolták, mindegyiket megerősítették. Egy ideig egyetlen politikus sem fogja őket megkérdőjelezni, ami a maga nemében probléma. Ez volt az az év, amikor a Brexit is meghalt, ha nem is mint tény, de mint inspiráló projekt. A korábbi rajongók megtagadták, vagy a gyenge megtérülést a rossz megvalósításra fogták.”

Nyitókép: Mandiner Archív