„Így neveld a demokráciád!
Szeretnék elmesélni egy látszólag egyszerű, vidéki történetet Erdélyből, amelynek tanulságai úgy általában jellemzik nem létező, halódó, vagy tán soha meg nem született demokráciánk állapotát.
A választók számára váratlanul lemondott mandátumáról Novák Csaba Zoltán, az RMDSZ szenátora. Döntését azzal indokolta, hogy inkább szakmai pályáját szeretné folytatni, megpályázta és megnyerte a Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet elnöki pozícióját. Bár a bejelentés látszólag nagyon is emberi, hétköznapi történet, alapvetően szembemegy a demokratikus szabályokkal, emberileg és szakmailag is mélyen kifogásolható.
Novák Csaba Zoltán egyike az RMDSZ újgenerációs politikusainak. Sokan, sok helyen leírták róla: Markó embereként, kvázi Markó Béla utódjaként kapott jelölést-mandátumot. Ilymódon a ma Fidesszel szövetséges viszonyban lévő RMDSZ belső ellenzékéhez tartozott. Sokan azt is hírelték róla: baloldali /liberális politikus, és ezért nem bírta Kelemen Hunor támogatását.
Valójában semmilyen jel nem mutatott arra, hogy Novák Csaba Zoltán milyen politikai meggyőződéssel képviselte választóit. Keveset nyilatkozó, nyilvános vitáktól magát távol tartó, alig látható politikus volt.
Kifejezetten tartózkodott attól, hogy megszólaljon olyan ügyekben, amelyeket az RMDSZ vezetése nem képviselt, vagy elutasított. Pedig eredetileg fontos űrt kellett volna betöltenie: Ő lehetett volna az erdélyi magyar érdekképviselet oktatási-kulturális szakértője. Pro forma az is volt. De éles helyzetben semmiféle autentikus koncepciót nem fogalmazott meg, nem képviselt. Nagy kudarca a marosvásárhelyi katolikus líceum ügye. Érdemben hallgatott akkor is, amikor erdélyi magyar kutatók tiltakoztak a Magyar Tudományos Akadémia elleni politikai támadások miatt. És hallgatott akkor is, amikor a magyar kormány a CEU ellehetetlenítésén dolgozott. Pedig akkor is volt erdélyi magyar szolidaritási akció. Én magam is kértem, mint szenátoromat, foglaljon hangosan, egyértelműen állást az ügyben, hallassa képviselőként a hangunkat. Nem tette.